↑ Return to Rólunk írták

Print this Page

2008

Emberebb embert, magyarabb magyart

Annak rendje s módja szerint tábortűzzel, íjazással, játékkal, tánccal ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a dévai 55-ös számú Kőműves Kelemen cserkészcsapat. A mozgalom dévai szárnyának neve szinte magától adódott, a csapat megszületése fölött azonban Böjte Csaba atya bábáskodott, aki 1993-ban némi cserkész múlttal Dévára kerülve, arra biztatta az itteni fiatalokat, hogy kapcsolódjanak be a mozgalomba.

– Így visszatekintve, a dolog fizikai része nagyon egyszerűen ment: néhányan összeálltunk, megírtunk, aláírtunk egy szándéknyilatkozatot, és ezzel elvileg meg is alakultunk – emlékszik László Attila csapatparancsnok. Azóta viszont rengeteg munka, szeretet, odaadás építette fel a csapatot, töltötte meg tartalommal. Hiszen az elmúlt 15 év során több mint 200 gyermek, fiatal csiszolódott Kőműves Kelemenéknél, erősítve hitét, hovatartozási tudatát, egyszóval gyökereit, amelyekbe felnőttként is belekapaszkodhat majd a kihívásokkal teli világban.

A cserkészet már önmagában közösségi életre neveli tagjait, a dévaiaknak pedig a csapaton belüli barátságok mellett sikerült szorosra fűzni kapcsolatukat a gyulafehérvári, szamosújvári, nagyenyedi cserkészekkel is. – Bár nem válogattuk ezeket a kapcsolatokat, bizonyára azért találtunk egymásra, mert hasonlóképpen próbálunk megküzdeni a szórványban a nyelvünk, hagyományaink elhalása ellen – mondja László Attila, aki tovább bővítve az együttműködés palettáját, több alkalommal szervezett közös tábort francia és olasz cserkészekkel is, akik hitük, keresztény értékeik megőrzésében szintén kisebbségnek számítanak a saját hazájuk fiataljainak körében. A hétvégi ünnepségen számtalan közösen eltöltött szép pillanat emléke elevenedett fel: íjazások, portyák, nagy hóban való menetelések, népdalok, játékok, tábortüzes esték.

Az emlékezés mellett azonban már az idei őrsi foglalkozások, portyák, tábor, lelkigyakorlat terve is körvonalazódott. És örömmel mondhatom: annak ellenére, hogy hajdani cserkészeink közül sokat elszippantottak a nagyvárosok, a külföldi munkalehetőség, most már kezd körvonalazódni az a néhány lelkes fiatalból álló kör is, akiknek lassan átadhatjuk a vezetést, a dévai csapat irányítását. Olyan fiatalokra szeretnénk ezt bízni, akik továbbra sem csupán kikapcsolódásként, szabadidőprogramként akarják űzni a cserkészetet, hanem teljes odaadással, lelki töltettel vezetnék a most meglévő két leány- és egy fiúőrsöt, illetve azokat a kisgyermekeket, akik most még csak ismerkednek e mozgalommal – mondta az évfordulós ünnepséget követően László Attila, utalva a címben szereplő tömör Sík Sándor-idézetre.

 

Megjelent: Gáspár-Barra Réka, Nyugati Jelen

2008. január 15.

Kilenven felé tartó öregbakák meséltek a magyarrégeni kiscserkészeknek

Honvédindulóktól és háborús történetektől volt hangos szombaton délután a Maros megyei Magyarrégen református közösségi terme. Samu Pál nyugalmazott tanár és cserkészvezető hívására összesereglett régeni és környékbeli „öregbakák” úgy elevenítették fel a második világégésben és az azt követő fogságban töltött éveiket, akár egy múlt heti családi esemény pillanatait.

 Háborúk és áldozatok emlékét őrző képsorok váltogatták egymást a kivetítőn. Egy-két csajka, kulacs, háborút megjárt fényképezőgép, a frontról küldött karácsonyi üdvözlet, naplójegyzetek, gondosan őrzött Horthy-portré is előkerült. Távozáskor az ámuló kiscserkészek egyike meg is jegyezte: „Ezek a bácsik úgy harcolhattak, mint Rambo a filmekben!”

Büszke behívottak

A gyerekek nem bánták meg, hogy eljöttek a kilencven év körüli egykori honvédek találkozójára. A történetek hallatán a gyerekek számára többnyire egy-egy filmhős elevenedik meg, pedig a sok esetben csodával határos módon életben maradt és hazatért foglyok némelyikének esete meghaladja a mozivásznon megelevenedő fantáziát is. „Amikor ezek történtek, ti még nem voltatok a világon, de felnőttként biztosan eszetekbe jut, hogy voltak itt valami öregek, akik a háborús élményeikről meséltek, és nótázni tanítottak benneteket” – mondja a kicsik-nagyok által egyaránt közkedvelt cserkészvezér, Samu Pál. A nyugalmazott tanár cserkészcsapatával sírokat azonosít és tart rendben, emlékműveket gondoz, és fontosnak tartja, hogy újabb nemzedékek ismerjék meg a háború elrettentő arcát.

Annak idején a fiatal legények büszkék voltak arra, ha megkapták a behívót, mesélik a jelenlévők. Az Októberben, mikor megy a legény katonának című nótára Samu Pál felidézi, hogy 1944 nyarán a tehenek legeltetése közben a gernyeszegi állomáson vesztegelő, katonákkal zsúfolt vonatból hallotta először. A teremben sorra csendülnek fel a katonaindulók – kíséretet a házigazda 1955-ös Weltmeister harmonikája biztosít. Az öregbakák kívülről fújják, a gyerekek a leírt szövegből puskázzák a Szászrégeni sorozóház kőből van kirakva, vagy az Anyám, anyám, kedves édesanyám nótát.

 Halállal dacolva – Isten kezében

 A 83 esztendős Szántó Mihály fogságba kerülése kétszeresen emlékezetes napra esik. Mint meséli, aznap esett el Budapest, és 1944. december 24-e lévén, arra az estére várták az angyalt. „Öt évet húztam le, de hál’ Istennek itt vagyok, jól vagyok és büszke vagyok! Mert nemcsak a fogságba esésemről tudok mesélni, hanem arról is, hogyan foglaltuk vissza Tordát és Kolozsvárt” – húzza ki magát az öreg tankos. Bajtársi kérdésre, miszerint tudna-e még tankot vezetni, kapásból vágja: „Akármikor!” A gyerekek arra is kíváncsiak, mekkora sebességgel mehetett egy efféle járgány. „Szorult helyzetben akár nyolcvannal is” – mondja, kiváltva a versenyautóként száguldozó tankot maga elé képzelő közönség derűjét.

 A Szántó bácsinál három évvel idősebb Fogarasi László azzal is bizonyítja, mennyire jó bőrben van, hogy ma is kerékpárral rója Régen utcáit. A találkozóra nemcsak öreg biciklijét, hanem több mint fél évszázados fényképezőgépét is elhozta. „Kevés embernek volt akkor Régenben ilyen gépe. Én a háborúba is magammal vittem, sőt a fogságot is velem töltötte” – mondja, s közben repülős sapkáját mutogatja a kicsiknek. Sanyika fel is próbálja, magára vonva a vakuk fényözönét. A városban mindenki által Laci bácsiként ismert fotográfus a repülősöknél szolgált. A felvidéki Kassán kezdte, majd a Kolozsvár melletti Szamosfalvára került, onnan meg Ferihegyre. A háború utolsó szakaszában a mai Ausztria területén esett fogságba, az amerikaiak parancsoltak megálljt a technikusnak.

 A 88. életévében lévő Daczó Gyula a korpalevest emlegeti, a nála két esztendővel fiatalabb Sepsi István beéri annyival, hogy bemutatkozik a gyerekeknek. Annál bővebben tálalja a történteket Fábián Ferenc, aki a Gyergyó vidéki Tölgyes környékén, a Szárazvölgy fölött védte a keleti határt. A visszavonulásról, a valamikori, vasszeg nélkül elkészített, Magyaró és Disznajó között a Maroson átívelő Horthy hídról, majd a szökéséről és regénybe illő sorsáról mesél. Egy ideig szülei halottnak hitték, valaki azt is tudni vélte, hol alussza örök álmát. Mire hazakerült, anyja, apja eltűnt, ő meg Marosvásárhelyre költözött, és a tanítóképzőbe iratkozott. Egy éjszaka azt álmodta, hogy szülei hazatértek. Másnap az iskolaigazgató egy távirattal fogadta. Nagybátyja táviratozott: „Szüleid élnek, és hazatértek.”

 Gyerekként a puskacső előtt

Samu Pál öregcserkész ugyan nem járt a háborúban, de kilencéves kölyökként háromszor is találkozott a puskacsővel. „Kétszer a leventesapkám miatt szögezték rám a fegyvert, harmadszorra aztán egy Demeter József nevű ember meg a Jóisten mentett meg a golyóhaláltól. A kukoricatáblában szaladtam az oroszok elől, amikor szembementem egy német tankkal. A katonák felvettek, és beültettek a tankba, ahol talán fél napig is velük együtt harcoltam. A ruszkik azonban elfogták a tankot, a németeket kiszállították belőle, és valamenynyiüket megölték. Ott kuporogtam a tank belsejében, még sírni se tudtam, úgy féltem. Az oroszok aztán engem is kirángattak, egy civil, ez a bizonyos Demeter nevű földesúr vett ki a kezük közül” – eleveníti fel jó hatvan esztendővel ezelőtti kalandjait a nyugalmazott tanár.

Megjelent: Szucher Ervin, Krónika

2008. január 28.

Prempeh király birodalmában

Február 2-án került sor a Romániai Magyar Cserkészszövetség keretén belül, a csíkszeredaiak szervezésében a II. Országos Cserkészbálra. Társszervezők voltak az udvarhelyi cserkészek is: Farkas János és Sebestyén Katalin.

 A bál jellegzetesen nyitótánccal kezdődött, melynek koreográfiáját Sebestyén Ferenc cserkész és hobbitáncos segítségével sajátíthatták el a táncosok. Cserkészberkekben volt szokás, hogy egy mesébe öntötték a rendezvényt, és egy egzotikus, pálmafás szigetre, az ashantik birodalmába (a csíkszeredai Katolikus Segítő Mária Gimnázium dísztermébe) mentek, ugyanis Prempeh király hívta ünnepelni egész országa lakóit farsangi mulatság¬ra. Ő ugyan éppen oroszlánvadászaton volt, de Salló Emőke főszervező tolmá¬csolásában megkérte vendégeit, hogy érezzék jól magukat, és ne felejtsék el megkóstolni az ízletesebbnél ízletesebb ételeket. Így terítéken volt például a páviánlábbal kavart trópusi zöldségsaláta, a vajas oroszlánszarvú-talp zebraszalámival, töltött krokodiltojás és többek közt kígyótúróval töltött sült elefántfül. A finom afrikai ételek mellé a vendégek zamatos banánkoktélt, afrikai kávét és pálmalikőrt is fogyaszthattak.

A beköszöntő után a harcosok és asszonyaik szambával nyitották meg a bált, mely élőzene kíséretében hajnalig tartott. Jó alkalom volt a cserkészek és vezetőik közös beszélgetéseire, barátságok felelevenítésére, ismerkedésekre és szórakozásra egyaránt.

 Megjelent: Udvarhelyi Hiradó, Székelyudvarhely

2008. február 5.

Találkoztak a világ magyar cserkészszövetségei

A Magyar Cserkészszövetségek Fórumának találkozójára ez alkalommal a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) meghívására a lakiteleki Népfőiskolán került sor 2008. április 12-én.

 Ez alkalommal az összes tagszövetségek képviselői megjelentek. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségtől Popovics Béla elnök és öccse Pál, a KMCSSZ-től Lendvai Imre elnök, Szórád Gábor és Szemerédi Tibor (Puma), a Magyar Cserkészleány Szövetségtől Szalai Zsófia elnök és Csilics Márta, a Magyar Cserkészszövetségtől Buday Barnabás elnök és Solymosi Balázs, a Romániai Magyar Cserkészszövetségtől Gaál Sándor elnök, Molnár Szilárd, Kasza Tamás, Salló Emőke és Székely István, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségtől Csémi Szilárd (Kismedve) elnök és Bánó Anna, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetségtől Krekuska Róbert és Herédi Tivadar. A VMCSSZ elnöke, Bacskulin István, és Likó János, a Horvátországi Zrinyi Miklós cscs. vezetője nem tudtak megjelenni.

A gyűlés kezdete előtt Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke vezette végig az általa alapított Népfőiskolán a Fórum résztvevőit. Az ülés hivatalos részét – Vitéz László Fórum elnök lemondása miatt – Gaál Sándor Fórum alelnök nyitotta meg. A jelenlévők megemlékeztek a közelmúltban elhunyt id. Németh István, és ifj. Benedek László cserkészvezetőkről.

 Rövid tanácskozás után egyhangulag megválasztották a Fórum új elnökének Lendvai-Lintner Imrét, alelnöknek Buday Barnabást, és elfogadták Szemerédi Tibort titkárnak. Ezután a tagszövetségek beszámolói következtek az elmúlt év eseményeiről, a végzett munkáról, és tervekről.

 Az közgyűlés meghallgatta Szakács Gusztáv, a MCSSZF Alapítvány kuratóriumi elnökének beszámolóját. A kuratórium vezetőségének új tagjai: Martonné Némethy Márta a MCSSZ és Lendvai-Lintner Béla a KMCSSZ képviselői. Az Alapítvány sikerrel pályázott egy Teleki-emlékhely kialakításáért.

 Az ülés tagjai megvitatták a SZMCS által kiadott Cserkész című lap összmagyar cserkészlappá történő átalakítását egy közös szerkesztőséggel. Az átalakítás kidolgozására és előkészítésére Szórád Gábor kapott megbízást, aki az őszi ülésen fog erről beszámolni.

 A MCSSZF által meghirdetett idei rendezvények:
– Közös táborozás a KMCSSZ rendszeres magyarországi őrsvezetői körútjának résztvevőivel
Budapesten, június 29-július 6 között.
– Gyertvay Iván emléktúra: Tiszabecs – Tiszaújváros aug. 9-20 között.
– Szilézia, Közép-Kelet Európai Dzsembori, Lengyelországban, augusztus 1-10. között.

 Az anyaországon kívüli, Kárpát-medencei tagszövetségek közös cserkésztiszt-képzésének megvitatását az őszi ülésre napolták el. Az őszi emlékülés előreláthatóan a KMCSSZ alapítóinak, a Hontalan Sasok vérszerződésének helyén, Berchtesgaden közelében, a Zelthof-i cserkészparkban kerül megrendezésre.

 Szemerédi Tibor
MCSSZF titkár
 

Megjelent: Erdély Ma

2008. április 16.

Tisztább Marospartot

A hét végén a Rotaract Téka ismét megszervezte az immár hagyománnyá vált Maros-part- takarítást. Az akció során – amelyben marosvásárhelyi iskolák tanulói és cserkészcsapatok is részt vettek – megtisztították a Cementlapok és a komp közötti partszakaszt, padokat helyeztek el, valamint cövekeket szereltek a füves övezet szélére, amelyek megakadályozzák a járművek behajtását.

 A Rotaract Téka immár negyedik alkalommal szervezi meg a Maros- part megtisztítását célzó akciót, amelynek célja tudatosítani a marosvásárhelyi polgárokban, hogy ne csak kihasználják a kellemes környezet nyújtotta lehetőségeket, hanem legyen gondjuk ennek tisztán tartására is.

 – A parttisztítást minden év májusában szervezzük meg, hogy a nyár beköszöntekor tiszta, kellemes környezet fogadja az idelátogatókat. A takarításba általában több mint százan kapcsolódnak be, idén közel nyolcvan személyre számítunk, többek között a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai iskola diákjaira, valamint a Teleki Sámuel cserkészcsapat tagjaira – mondotta Lázok Klára, a Rotaract Téka titkára.

Az önkéntes résztvevők szombaton kitakarították a Maros Cementlapok és komp közötti partszakaszát, összegyűjtötték a sásban felgyűlt hulladékot, lefestették a fák törzsét, valamint a megyei Vízügyi Igazgatóság támogatásának köszönhetően a tavaly felállított nyolc mellé újabb hat padot helyeztek el a part szélén és közel húsz megrongálódott szemeteskukát cseréltek ki. Emellett pedig fűmagot szórtak el azokon a felületeken, ahol a járművek tönkretették a zöldövezetet. Ami újdonságnak számít, hogy idén a Sörpatika és a komp közötti szakasz mentén cövekeket helyeztek el az út és a füves terület találkozásánál, hogy megakadályozzák a gépkocsik behajtását. A hétvégi akcióban a Vízügyi Igazgatóság mellett az Aquaserv vállalat is támogatta a Rotaractot. Ez utóbbi a takarításhoz szükséges eszközöket, valamint egy kotrógépet is a szervezet rendelkezésére bocsátott, amellyel összegyűjtik a törmeléket, ugyanis már-már szokássá vált, hogy a lakásfelújítások során felgyűlt építkezési hulladékot a lakosság a Maros- partra hordja ki.

 Kovács Barna, a Rotaract Téka programfelelőse kifejtette, míg 2005-ben négy teherkocsi hulladékot gyűjtöttek össze a takarítás során, tavaly két szemeteskocsira valót szedtek össze az önkéntesek. A programfelelős ugyanakkor a szervezet jövőbeli terveiről is beszámolt.

 – Ha már padokat helyeztünk el a part szélére, jövőben ki szeretnénk alakítani egy természetbarát sétányt, ahol a padok körüli részt apró kavicsokkal töltenénk fel – tudtuk meg.

Megjelent: Menyhárt Borbála, Népújság

2008. május 20.

Adj, király katonát! Másodszor is.

Szombaton, 2008. június 7-én zajlott a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében a II. Adj, király, katonát! csoportos ifjúsági vetélkedő országos döntője Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégium Felvinczi György termében. A májusban sikeresen lebonyolított regionális vetélkedők első helyezettjei Brassóból, Csíkszeredából, Désfalváról, Dicsőszentmártonból, Erdővidékről, Homoródszentpálról, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagybányáról, Sepsiszentgyörgyről és Szilágysomlyóról érkeztek a döntőre.

 A háromfős csapatok vetélkedője szombaton reggel 10 órakor kezdődött. A programfelelős, Bardócz Csaba MIT-elnök köszöntője után a bírálóbiztosok bemutatása következett; Adorjáni Júlia Katalin az Életfa Családsegítő Egyesület részéről, Zsigmond Emese a Napsugár képviseletében, valamint Csép Sándor az Áldás, népesség mozgalom elindítója üdvözölte a gyerekeket és azok kísérőit, illetve az érdeklődő résztvevőket.

 A 10–14 éves résztvevőkből életkoruk szerint arányosan elosztva alakultak ki a háromfős csoportok, melyek csapatnévként egy-egy érdekes, a „tananyaggal” kapcsolatos nevet alkottak. A Nagycsaládban című – kimondottan erre a vetélkedőre készített – rövidfilm megtekintése után, a műsorvezetők kezükbe vették a mikrofonokat és indulhatott a verseny.

 A 12 csapatnak négy szinten kellett átverekednie magát ahhoz, hogy a fogva tartott királyt kiszabadítsa Egyke karmai közül. A versenyzőket elsősorban nem az egyéni tudásuk, hanem a helyzetfelmérő képességük és a család értékeivel szembeni viszonyuk határozta meg. A játékos próbák során változatos feladatokkal szembesültek a versenyző gyermekek, amelyeket a műsorvezető, Rácz Norbert unitárius ifjúsági lelkész állított össze számukra.

 A vetélkedő szöveggyűjteményének érdekes, játékos kikérdezése mellett helyet kaptak a humoros ügyességi feladatok is.

 Mindenki díjazott volt, senki nem tért haza üres kézzel, hiszen a bíráló biztosok minden csapatot kitüntettek: legcsaládiasabb, legjátékosabb, legügyesebb, legösszetartóbb stb. címmel.

A szám szerinti helyezések a következőképpen alakultak:

I. hely: Legyőzhetetlen Li testvérek csapata: Hadnagy Dalma (Dicsőszentmárton), Gál Ákos (Csíkszereda); Sallai Márton (Szilágysomlyó);
II. hely: a Szívdöbbentők csapata: Bod Réka (Sepsiszentgyörgy), Bogya Dániel (Nagybánya), Farkas Szabolcs (Csíkszereda);
III. hely: a Hajnali pávaszemek csapata: Balogh László (Dicsőszentmárton), Sallai Péter (Szilágysomlyó), Szabó Botond Ferenc (Marosvásárhely).

Az első öt helyet elnyert csapatok résztvevői három, különböző jellegű nyári táborban vehetnek részt. A Napsugár Gyermeklap, valamint az Életfa Egyesület három csapatnak osztott különdíjat.

A döntő érdekessége, hogy két tavalyi döntős is jelen volt. A tavalyi első helyezett Hadnagy Dalma és a harmadik helyezést elérő Szabó Botond Ferenc. Mindketten megőrizték tavalyi helyezésüket.

A vetélkedő végén köszönetet mondunk mindazoknak a szervezeteknek, magánszemélyeknek, akik segítettek az elődöntők, illetve az országos döntő megszervezésében.

Partnereink voltak:

15. számú Teleki Sándor cserkész csapat – Nagybánya
16. számú Báthory István cserkész csapat – Szilágysomlyó
29. számú Hunyadi Mátyás cserkész csapat – Kolozsvár
115. Bölöni Farkas Sándor cserkész csapat – Sepsiszentgyörgy
ALKISZ (Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége) – Dicsőszentmárton
Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont
Csíkszéki EMI
Homoródszentpáli László Gyula Általános Iskola és a Művelődési Otthon
KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség)
Marosvásárhelyi EMI
Napsugár, Szivárvány gyereklap szerkesztősége – Kolozsvár
Nebulónia Diákszövetség – Brassó
ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet) – Kolozsvár
RMCSSZ (Romániai Magyar Cserkészszövetség) – Kézdivásárhely
Teleki Magyar Ház – Nagybánya
Turul Iroda – Sepsiszentgyörgy

 

Támogatóink:
Agapé Étterem – Kolozsvár
51. számú Czetcz János cserkész csapat – Szamosújvár
Barót Város Polgármesteri Hivatala
Baróti Kft. – Kézdivásárhely
Bon Sweet Bon – Sepsiszentgyörgy
Demeter László – Barót
Erdélyi Unitárius Egyház
Életfa Családsegítő Egyesület
Ikafalvi Református Egyházközség
Katolikus Főesperesség – Kolozsvár
Kőhalmi Református Egyházközség
Napsugár és Szivárvány gyereklapok
Romániai Magyar Pedagógusszövetsége – Homoródszentpál

 

Péter Emőke Katalin
 
Megjelent: Erdély Ma

2008. június 9.

Munkácson ülésezett a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

A hétvégén került sor a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának őszi ülésére, melynek a kárpátaljai Munkács városa adott otthont. A világban élő magyar cserkészszövetségeket tömörítő Fórum ülésen ezúttal csaknem minden tagszövetség képviseltette magát.

Jelen volt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészleány Szövetség, a Romániai Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészszövetségek Fórumáért Alapítvány és a házigazda Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség. Csak a vajdasági és horvátországi cserkészek nem tudtak jelen lenni az ülésen.

A fontosabb napirendi kérdések mellett a közös magyar cserkész újság jövőjéről tanácskoztak a jelenlévők és szó volt a vezetőképzésről is. A cserkészszövetségek beszámolóiból kiderült, hogy minden régió aktívan tevékenykedik és a közös programokban sincs hiány. Az elkövetkező időszakban folytatódnak a lassan 17 éve jól működő közös programok, tevékenységek.

Novemberben két fontosabb eseményre is sor fog kerülni. A felvidéki Paláston kerül megszervezésre a lengyel-magyar kisebbségi cserkész konferencia, amelynek témája a kisebbségben élő magyar és lengyel cserkészet szerepe a nemzeti identitás megőrzésében, valamint az együttműködési lehetőségek az anyaországi és kisebbségi cserkészek között.

A másik fontos találkozási pont, az ugyancsak novemberben sorra kerülő cserkészvezetői konferencia lesz, Budapesten. A konferencia fókuszában a nevelés áll, amelyre várják a tagszövetségek vezetőit is.

A soros ülést követően a résztvevők megtekintették a munkácsi várat és ellátogattak a Vereckei-hágó emlékművéhez. Útközben megcsodálták a Vereckei szorost és a második világháborús Árpád-vonal fennmaradt bunkerrendszerét, a szolyvai genocídium emlékparkját. A következő ülés a felvidéki Paláston lesz jövő év májusában.
 
Megjelent: Salló Emőke, Erdély Ma

2008. szeptember 30.

Nyított kapu, nyított ház, Sepsiszentgyörgyön

Tökkompóttal és töklekvárral kínálták szombaton délelőtt azokat, akik a sepsi-
szentgyörgyi Tanulók Háza köreire voltak kíváncsiak a tökfesztivállal egybekötött nyílt napon. Reggeltől késő délutánig érkeztek a kíváncsiskodók, akik már az udvaron szem-
besültek a ház otthonos hangulatával, ahol a tökkiállítás legkülönfélébb darabjai társasá-
gában ismerkedtek a köri tevékenységekkel.

A huszonkétféle foglalkozás között újdonságnak számít az angol kultúrát ismertető nyelvoktatás és az egészségügyi nevelés, csupán az nem számít újdonságnak, hogy az egykori tanítványok ma gyermekeiket hozzák vissza a Kőrösi Csoma Sándor utcai tanulóházba, ahol tavaly több mint kétezer kis és nagy diák vette ki részét a szabadidős programok közösségben megélt élményéből.

A második tökkiállítás sárga, zöld, csíkos, piros kalapos díszpéldányai és a Tanulók Háza környezetvédelmi köre, valamint a Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat által rendelkezésre bocsátott közel hatszáz festhető, faragható tök bemutatása nem csak erről a népszerű terményről szólt, sokkal inkább arról az alkotómunkáról, amellyel a gyermekek megismerkedhetnek ebben a szabad légkörben.

Megjelent: Fekete Réka, Háromszék

2008. október 6.

Egy nyelvet beszélnek a lengyel és magyar kisebbségi cserkészek

Történelmi jelentőségű találkozóra került sor a felvidéki Paláston, ahol a lengyel és magyar cserkészszövetségek képviselői találkoztak egymással. A két nemzetet összekötő múltbeli események mellett közös kiindulási pontot jelentett, hogy úgy Lengyelország, mint Magyarország határain kívül jelentős számú kisebbség él, akik a cserkészeten keresztül őrzik anyanyelvüket, identitásukat, kultúrájukat. A konferencia elsősorban, ezen hasonlóságok áttekintése mellett, a különböző módszerek és tapasztalatok átadására, egymás megismerésére, és a jövőbeli esetleges együttműködési lehetőségekre helyezte a hangsúlyt.

A jelen lévő lengyelországi, litvániai, ukrajnai, fehéroroszországi lengyel cserkészek, valamint a magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági és külföldi magyar cserkészszövetségek a megnyitót követő prezentációk során bemutatták a cserkészszövetségeikben folyó nevelőmunkát. A kiscsoportos szekciómunkála-
tokban pedig a tömbben, kisebbségben és emigrációban élő cserkészek identitás-megőrzését szolgáló programokról, tevékenységekről beszélgettek, illetve elemezték a többségi nemzet kultúrája és a kisebbségi cserkészet közötti felelősségvállalás kérdéskörét.

 A magyar cserkészszövetségek példaként állították lengyel testvéreik elé azt a tanácskozási és egyeztetési kerekasztalt, amelyet 1991-ben hívtak létre a Magyar Cserkészszövetségek Fórumaként, hogy az összmagyar cserkészszövetségek munkáját segíthesse elő. A lengyelországi és a lengyel kisebbségi cserkészvezetők egy hasonló ernyőszervezet megalakításának igényét fejezték ki, amely a magyar minta alapján az elkövetkező hónapokban fog megvalósulni. Ugyanakkor mindkét fél részéről megfogalmazódott az igény, hogy a lengyel-magyar barátság további erősítése érdekében a cserkész cserekapcsolatokra, közös programokra is sor kerüljön. A konferencia folytatásaként évente hasonló jellegű találkozókat terveznek, rotációs rendszerben, egyszer a magyar fél, máskor pedig a lengyel fél szervezésében. Megfogalmazódtak azon témajavaslatok is, melyeket a jövőben a konferenciák témájaként szeretnének feldolgozni.

A három napos konferenciát a nemzetközi és magyar estek tették hangulatossá és felejthetetlenné, melyeknek során alkalma nyílt mindkét nemzetnek arra, hogy bemutassa népi kultúráját, gasztronómiai sajátosságait és népdalkincsét. A házigazdák, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tagjai kitettek magukért, rajtuk keresztül mindenki megtapasztalhatta a magyar vendégszeretetet és cserkésztestvériességet. A házigazdák mellett köszönettel tartozunk dr. Szubert László cserkésztestvérünknek, a Magyar Kormány varsói konzuljának, aki megálmodta és levezette ezt a rendkívüli találkozót.

A találkozót megtisztelte jelenlétével David McKee, a Cserkész Világszövetség (WOSM) Európai Régiójának igazgatója is. A WOSM egy országból csak egy nemzeti cserkészszövetséget ismer el tagjaként, ami kifejezetten hátrányosan érinti a kisebbségi és emigrációban élő cserkészszövetségeket. Ezen ellentmondás feloldására és a közös megoldás keresésére külön programpontban tanácskoztak a jelenlévő legfelsőbb szintű vezetők. A konferencia végén egy zárónyilatkozatban fogalmazták meg igényüket arra vonatkozóan, hogy a WOSM egységesen lépjen fel a kisebbségbe szakadt nemzeti cserkészszövetségek érdekében, és a jelenlegi problémára megnyugtató megoldást keressenek ahhoz, hogy az egy nemzethez tartozó cserkészszövetségek közösen képviseltethessék magukat a világszervezetben, és egy ernyőszervezet (fórum) keretében ismerjék el őket a régió cserkészetének képviselőjeként.

 

Salló Emőke, külügyi vezető
Romániai Magyar Cserkészszövetség
 

Megjelent: Erdély Ma

2008. november 10.

Erdélyi cserkészek jótékonysági koncertje

A Romániai Magyar Cserkészszövetség június 29-én, vasárnap, jótékonysági koncertre készül Sepsiszentgyörgyön. A koncert szervezésével az adománygyűjtést szeretné segíteni a 22 éves cserkész, Vita Tímea számára.

Tímeának 150-200 ezer euróra van szüksége, hogy szívátültetéssel megmentsék az életét. Ennek érdekében a tordai, marosvásárhelyi, szászrégeni és szilágycsehi cserkészek közös fellépésre készülnek az elkövetkező hetekben. Erdély több városát végiglátogatva ifjúsági-vallásos énekeket adnak elő versekkel tarkítva. Egyes városokban elismert előadóművészek is bekapcsolódnak a koncertsorozatba, ezáltal is segítve egy fiatal lány életben maradását.

 Az első előadásra vasárnap kerül sor 18 órai kezdettel a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban, majd a 19 órás szentmisét követően a Szent József templomban. Az előadáson részt vesz László Károly színművész is egy rövid előadással, amely a törött szárnyú kismadár reménységéről szól.

Az adományokat a templomban található perselyekben helyezhetik el.
Mindenkit szeretettel várunk!

 

Megjelent: Erdély Ma

2008. június 25.

Erdélybe érkezett a szeretet lángja - a cserkészek terjesztik

A Betlehemi Láng fénye Karácsonykor szerte Európát bevilágítja. Fényességet, melegséget, szeretetet visz a templomokba, az otthonokba, a szívekbe. 1986. óta minden december derekán Betlehemben, a Születés-kápolna mécseséről gyertyát gyújtanak, és elindul a Láng féltve-vigyázva, őrizve, ápolva, továbbadva kézről-kézre, viharlámpásról-viharlámpásra, előbb repülőben, majd vonatokon, száguldó országúti autókban, biciklisen, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Olykor faluszéleken virrasztva, várva, hogy fáklyás menet kíséretében vonulhasson be a templomba… Vannak helyek ahol – mikor a falu határát eléri a Láng – megkondulnak a harangok és addig harangoznak, míg a Láng a templomba nem ér… Így vonul, vándorol a Láng, az osztrák cserkészektől a magyarországi cserkészekhez, tőlük Felvidék, Délvidék, Kárpátalja magyarlakta területeire, át a pirosvonalas határokon, s persze Erdélybe, mihozzánk, s majd általunk olyan emberekhez is, akik egyébként kis fenyőág mellett, egyedül töltenék a Szentestét…

Az erdélyi cserkészek először 1993 karácsonyán kapcsolódtak be ebbe a hagyományteremtő szent játékba. A nagybányai cserkészek Nagyváradról, zakatoló éjszakai vonaton hozták a Lángot, máskor Magyarországról hozta az Erdélyt „belángoló" cserkészautó. Néhány éve a sepsiszentgyörgyi cserkészek vették át a stafétát és hatalmas mécsesekben szállítják három országon keresztül a lángot.

Az idén december 13-án került sor Bécsben az ünnepélyes lángosztásra. A Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai, a világ minden tájáról összesereglett cserkészekkel együtt vették át a Szeretet Lángját, majd a csikorgóhavas, sokmínuszos éjszakának nekivágva indult a busz – és a Láng – szép karácsonyi küldetésére: hogy Szentestéig bevilágítsa Magyarországot, Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Vajdaságot…

Az idén a Duna Televízió is felkarolta az eseményt, így a cserkészekkel együtt öt földrész magyarjaihoz igyekeznek eljuttatni a Szeretet Lángját.

Erdélyben a napokban több helyszínen is sor kerül az ünnepélyes Lángosztó szertartásra, december 20-án, szombaton, 18 órai kezdettel a következő városokban.

Sepsiszentgyörgyön a Szent József plébániatemplomban.
Csíkszeredában a Szent Ágoston templom kápolnájában.
Nagyváradon a Szent László templomban.
Székelyhídon, december 21-én, 11 órától
Szamosújváron, december 21-én, 9 órától Örmény Katolikus Székesegyház, 10 órától római katolikus templom, 17 órától református templom. December 23-án egésznapos Mezőségi Lángosztó Körút.
Kolozsváron december 18-án, 15.30 órától az evangélikus teplomban.
Marosvásárhelyen december 21-én, 18 órától a Felsővárosi Református Egyházközség templomában, ökuménikus istentisztelet keretén belül.

Ezeken a helyszíneken lehetőség nyílik arra, hogy bárki hazavigye a lángot, ezért kérünk mindenkit, hogy hozzon magával mécsest, viharlámpát. Mindenkit szeretettel várunk vallási hovatartozástól függetlenül.

A cserkészek minden évben igyekeznek eleget tenni ennek az örömmel vállalt küldetésnek és Karácsony előtt eljuttatni minden templomhoz, közösséghez a Lángot, s a karácsony estében-éjszakában a reszketeg kis fények elindulnak majd a gyertyákkal, mécsesekkel az otthonok felé…

Salló Emőke, RMCSSZ

Megjelent: Erdély Ma, Népújság, Csíki Hírlap

2008. december 17-19.

Cserkészemlékművet avattak

Egyetlen ifjúsági szervezet sem maradt meg olyan tartósan, és nem nevelt olyan hatékonyan, mint a százegy éve elindított cserkészmozgalom — hangsúlyozta Szabó Lajos plébános, kanonok a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza udvarán szombaton megszentelt emlékmű avatóján.

A világcserkészet megalapítója, Robert Baden-Powel (1857—1941) emlékére a 2007-es centenáriumi esztendőben felállított, Urszuly Sámuel sepsisbükszádi kőfaragó által kidolgozott andezittömbbe elhelyezett rézplakett Petrovits István képzőművész munkája, az emlékjelállítás kezdeményezője a sepsiszentgyörgyi Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat.

Megjelent: Háromszék

2008. december 22.

Permanent link to this article: https://www.rmcssz.ro/rolunk-irtak/2008-2/