↑ Return to Rólunk írták

Print this Page

2005

Róvásírásverseny Szamosújváron

Április 16.-án, pénteken rendezték meg az ötödik alkalommal a Csodaszarvas nyomában címet viselő Országos Rovásírásversenyt. A rendezvény szervezője a szamosújvári 51. Czetz János cserkészcsapat volt, akik elsősorban a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) cserkészcsapatai számára alkottak meg egy olyan versenyt, ahol a cserkészek összemérhették a rovásírással kapcsolatos tudásukat.

Az évről évre növekvő résztvevők létszáma alátámasztja azon feltételezésünket, hogy nemcsak érdeklődés, de igen nagy igény is van ősi magyar rovásírásunk megismerésére és különböző szintű elsajátítására, amely olyan ősi kultúra eredménye, amilyen ma már egyetlen európai népnek sincs. A verseny célja az, hogy széles körben ismertessük ősi magyar rovásírásunkat, ennek értékét és fontosságát, amely annyira hozzátartozik nyelvünkhöz, mintha együtt keletkezett volna.
A 2004-es versenyre összesen nyolc megye, 26 cserkészcsapatából, 135 versenyző nevezett be. A rendezvényen résztvevők összlétszáma azonban megközelítette a 260 főt. Külön érdekességnek számít, hogy az idén a dézsi két magyar iskola is képviseltette magát a rovásírásversenyen. Ezuttal mind az öt versenykategória (kiscserkészek, cserkész I, cserkész II, rovercserkész I, rovercserkész II.), valamint a botrovás is képviselve volt.

A rovásírásverseny győztesei kategóriánként:

Kiscserkész kategória: 1. Mihálydeákpál Oszkár (51. Czetz János cs.cs.) 2. Török Abigél (37. Koós Ferenc) 3. Karda Beáta (43. Bocskai István)
Cserkész I: 1. Török Emőke (51. Czetz János cs.cs) 2. Lakatos Alíz (117. Dónát) 3. Dragomir Melinda (44. Dsida Jenő)
Cserkész II: 1. Mérli Zsuzsa (44. Dsida Jenő) 2. Mihálydeákpál Zsolt (51. Czetz János cs.cs.) 3. Bartha Orsolya (44. Dsida Jenő)
Rover I: 1. Szeredai Norbert (51. Czetz János cs.cs.) 2. Léczfalvi András (17. Assisi Szent Ferenc) 3. Zsoldos Lujza Zsuzsanna (51. Czetz János cs.cs.)
Rover II: 1. Vincze Eszter Beáta (06. Tarisznyás Márton) 2. Érdi Sarolta Beáta (37. Koós Ferenc) 3. Pál Beáta Mária (06. Tarisznyás Márton)

Csoport versenyben:

I helyezés:
Kiscserkész kategória 43 sz. Bocskai István cs.cs. és 15 sz. Teleki Sándor cs.cs.
Cserkész: 51 sz. Czetz János cs.cs.
Rover: 006 Tarisznyás Márton cs.cs.
II helyezés:
Kiscserkész: 17 sz. Assissi Szt. Ferenc cs.cs.
Cserkész: 44 Dsida Jenő cs.cs.
Rover: 51 sz. Czetz János cs.cs.
III helyezés:
Kiscserkész : 51 sz. Czetz János cs.cs.
Cserkész: 25 sz. Bárthory István cs.cs.
Rover: 17 sz. Assissi Szt. Ferenc cs.cs.

A cserkészek a napot kézműves műhelyekben tevékenykedve folytatták. ősmagyarságunk életmódjának és népi mesterségeink megismerésére, ápolására szolgáltak azok a tevékenységek, melyen nemezelést, fafaragást, üvegfestést, rézdomborítást, bőrdíszitést, kosárfonást, agyagozást, ijazást, stb. lehetett elsajátítani. Ezen tevékenységeket egy témához illő kulturális est zárta a helyi Művelődési Házban.

 

Salló Emőke
A RMCSSZ külügyi bizottságának média-referense

Megjelent: Vasárnap

2005. április 19.

Kuruc-labanc csata a Kolozs körzeti cserkésznapon

Az V. Országos Rovásírásversenyt követően a cserkészek a természetben töltötték a szombati napot. A Rákóczi szabadságharcot felelevenítő keretmese adta az alapot ahhoz a stratégiai játékhoz, melynek a színhelye a Szamosújvár közelében fekvő lunkai-erdő volt. A hadjárat a kuruc és labanc sereg összecsapásából állt, amelyre mindkét csapat, úgy a kurucok, mint a labancok, már előre alaposan felkészültek. A csapatok, vagyis a zászlóaljak elkészítették lobogóikat, amely alatt csatába vonultak. A két ellenséges csapat két különböző útvonalon közelítette meg a csatateret. A kurucok a hadiúton meneteltek végig, míg a labancok a Szamoson keltek át csónakkal, ami felejthetetlen élményt nyújtott a seregnek.

Megérkezve a csata helyszínére mindkét csapat megtette az előkészületeket a győzelem érdekében: a labancok erődöket készítettek maguknak száraz ágakból, ahová kitűzték lobogóikat. A kurucok ezeket a zászlókat kellett megszerezzék miután párbajban elvették az ellenfél karra kötött nyakkendőjét. A kurucok szintén zászlóikat lengetve indultak harcba, miután alaposan kidolgozták az ellenfél megsemmisítésére irányuló startégiát. Talán éppen ennek köszönhetően a csata nagyon élethűen játszódott le, mindenki maximálisan beleélte magát a szerepébe. A csatakiáltásoktól, harci zajtól visszhangzó erdőben két órán keresztül folyt az inget-gatyát és főleg cserkésznyakkendőt próbára tevő harc.

A csapatok a csata végét jelző sípszó után igyekeztek megszabadulni szakadt ruhadarabjaiktól és az izzadtság illetve sárfoltoktól, mivel kezdetét vette a nap fénypontja, vagyis a közös cserkész fogadalomtétel. Az erdő fái alatt, ágakból rögtönzött oltárnál mutatta be a két lelkipásztor az ökuménikus istentiszteletet. A szertartás végén a jelenlévő cserkészcsapatok cserkészei megújították cserkészfogadalmukat, illetve a kiscserkészek ígéretett tettek. Ezt követően alkalma nyílt a szamosújvári 51. Czetz János cserkészcsapatnak – akik ebben az évben ünneplik megalakulásuknak 10. évfordulóját – arra, hogy ilyen ünnepélyes módon megáldják és felszenteljék csapatzászlójukat.

Az ünnepélyt a helybeli cserkészek szülei is megtisztelték jelenlétükkel, akik autóikkal készségesen hazaszállították a fáradt cserkészek egy részét. Vacsora előtt megtekintettük Demeter Attila szamosújvári rovercserkész fotókiállítását a Művészeti Galériában. A napot tábortűzzel zártuk, melynek témája a Fejedelem udvarán címet viselte.

Salló Emőke
A RMCSSZ külügyi bizottságának média-referense

Megjelent: Vasárnap

2005. április 19.

Emlékplakett a cserkészet megalapítójának

Az V. Országos Rovásírásverseny záróakkordjaként került sor a szamosújvári örmény katolikus temetőben azon emlékhely leleplezésére és felszentelésére, amely az ifjúságot felkaroló elődeinknek kíván emléket állítani. A helybeli cserkészcsapat az idén emlékezik a néhai 386 számú Czetz János cserkészcsapat megszüntetésének 60. évfordulójára, egyuttal a csapat újraalakulásának 10. és a csapatnévadó, az örmény származású 48-as honvédtábornok, Czetz János elhalálozásának 100. évfordulójára is.

Ebből az alkalomból állítottak emléktáblát négy személyiségnek:

Czetz János (1822-1904) – aki az 1848-as szabadságharc örmény származású, legifjabb honvédtábornoka, az erdélyi hadsereg vezérkari főnöke volt. A világosi fegyverletétel után Argentínába emigrált, ahol megszervezte és több éven át irányította Argentína legelső Katonai Akadémiáját.

lord Robert Baden Powell (1857-1941) – angol katonatiszt, a cserkészet megalapítója, a világ egyetlen Főcserkésze. Nevelési elképzelése a világ legelterjedtebb és legnépszerűbb ifjúsági mozgalmává nőtte ki magát, több mint 120 országban tevékenykedve

Gabányi János (1910-1996) – Szamosújvár örmény szülöttje, a gimnázium megbecsült tanára, a 386 számú Czetz János cserkészcsapat vezetője, az erdélyi örmény kulturális értékek és hagyományok feltárója, ápolója és népszerűsítője. Munkásságát elismerés övezi, díjazták a romániai és magyarországi örmény szervezetek

Szalontai Mihály, P. BARNABÁS O.F.M. (1924-2001) – Ferencrendi szerzetes, 51 éves papságából 43-at Szamosújváron szolgált. Rendje hagyományához híven, derűs és jótékony lelkületén túlmenően, a nemzeti kultúrának és népi hagyományaink művelésének támogatója és ápolója volt. Örök ifjú, a mindenkori ifjúság felkarolója.

Az emlékmű központi részét, egy befúgázott kőfal előtt felállított kopjafa-kompozíció alkotja, melyet Takács László faragómester, rovercserkész műve. Ez, egy pontból eredő, két kisebb méretű (női és férfi szimbólumokban végződő) kopjafákból kinövő nagy kopjafát ábrázol, utalva a születés ősi szimbólumára (a család gyümölcse és értelme a gyerek), valamint a személyiségek kimagasló voltára, példaértékű egyéniségeikre. A kopjafa-kompozíció központi eleme 2,5 méter magas, tanítómestert jelképező faragás szimbólumban végződik.

Az emlékmű második részét, 4 téglalap alakú, kőlapokra erősített, a személyiségek arcképét és jellemzését tartalmazó, plakettek alkotják, melyek a tordai Suba László képzőművész munkái.

Az emlékhely létrehozásában jelentős szerepet vállaltak a helybeli történelmi magyar egyházak, civil szervezetek, cégek és magánszemélyek.

 
Salló Emőke
A RMCSSZ külügyi bizottságának média-referense
 

Megjelent: Vasárnap

2005. április 19.

A cserkészet nem csodaszer, de jobbá tesz

Zászlófelvonással és közös énekléssel kezdődött szombaton a Romániai Magyar Cserkészszövetség tizenöt esztendőre visszatekintő emlékülése a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában. Az erdélyi csapatok zömét képviselő küldötteket köszöntve Gaál Sándor országos elnök hangsúlyozta, korunkban jobban, mint bármikor, szükség van a helyes és jó út megmutatására az ifjúság számára, amiben a cserkészszövetség, együtt az egyházakkal, igen jó eredményeket ért el. Szabó Lajos plébános-kanonok az elmúlt másfél évtized tevékenységét értékelve kiemelte, voltak ugyan külső és belső akadályok, lebeszélések, fenyegetések, de a cserkészszövetség mégis teljesítette feladatát, hogy segítse a fiatalokat emberebb emberré és magyarabb magyarrá lenni. A közel egy évszázados múltra visszatekintő, 1990-ben újraindult erdélyi cserkészetnek háromezer elkötelezettje van, tizenkét megye ötvenegy helységében százhuszonnégy csapatba szerveződnek. Jelszavuk: Isten, haza, nemzet és ember szolgálatában.

 

Megjelent: Háromszék

2005. április 23.

Megemlékező közgyűlés

A Romániai Magyar Cserkészszövetség az erdélyi cserkészet újraalakulásának 15 éves évfordulójára emlékezik április 23-án, szombaton. Az ünnepélyre a Tanulók Klubjánál kerül sor, 10 órai kezdettel. A meghívottak között szerepelnek a Szövetség cserkészvezetôi mellett mindazok az öregcserkészek, egyházi képviselôk, magánszemélyek, akik munkájukkal segítették, támogatták a cserkészmozgalmat. Ebbôl az alkalomból kerül sor az elmúlt 15 év eseményeit felelevenítô emlékkönyv és a hozzá kapcsolódó CD bemutatására is.

Megjelent: Romániai Magyar Szó

2005. április 23.

Nagyobb odafigyelést érdemelne - 15 éves a Romániai Magyar Cserkészszövetség

Szombaton Gyergyószárhegyen, a ferences kolostor kertjében a Romániai Magyar Cserkészszövetség megalakulásának 15. évfordulójára emlékeztető kopjafát állítottak.
A kolostorban alakították meg ugyanis az országos szövetséget. Egész napos tevékenység első mozzanata volt az ünnepség, amely során Gaál Sándor, a szövetség országos elnöke és Tankó Albert alapító tag mellett rövid beszédet tartott Kasza Tamás is, a külügyi bizottság vezetője. Az ünnepséget és az egész napi tevékenységet, amelyből nem hiányzott a métajáték, illetve a 15 év alatt készült fényképekből szervezett vándorkiállítás sem, Molnár Szilárd, a külügyi bizottság tagja vezette. A tábori misét Simó Gáspár tisztelendő tartotta. Megemlékezett Szent Gellért püspökről, Szent István királyunk nevelőjéről is.

15 év edzette a mozgalmat, s nem véletlen hívták fel a figyelmet arra, hogy az, aki csapatot szervez, hosszú távú terveket kell elképzeljen, másképp a kezdeti lendület erejét veszítheti. Nagyon sok csapat maradt vezető nélkül, mert nem sikerült megszerveznie az utánpótlást. A bejegyzett 125 csapat közül pillanatnyilag 80 tevékenykedik. Ez el kell gondolkoztassa azokat is, akik támogatás nélkül hagyták a mozgalmat.
Nem zokszó, de az erdélyi magyar egyházak püspökségei közül csupán a csíkszeredai segédpüspökség és a Szatmári Római Katolikus püspökség segítette az idei nyári nagytábort is. Sajnálatos az is, hogy a szövetség meghívását a jelentősebb rendezvényekre, püspökségeink az utóbbi időben nem tartják figyelemre méltónak.

Nem viszonyul másképp ernyőszervezetünk sem. Annak adakozó keze, a Communitas Alapítvány nem létezőnek tekinti a nem politizáló cserkészmozgalmat. Ezek után miért is csodálkoznánk az Illyés Közalapítvány erdélyi kuratóriumának közömbösségén?
A cserkész életforma nem pénzközpontú, de könnyebb lenne a gazdag és tiszta lelkiség fejlesztése egy kis támogatással, ráfigyeléssel azok részéről, akik nem feledkezhetnek meg a jövőről sem. Elsősorban a magyar keresztény egyházakra és az RMDSZ-re gondolok. Azért fogadatlan prókátorként, mert a cserkészek nem várnak senkitől alamizsnát. Szerényen belenyugszanak sorsukba. Nem kell cserkésznek lennünk ahhoz, hogy felmérjük a mozgalom fontosságát, és fájlaljuk, hogy a ráfigyelés hiánya mint gyengíti, korlátozza lehetőségeit.

Az alakulás 15. évére emlékeztető kopjafát a gyergyói cserkészek faragtatták a meseíró Bíró László tanítóval. A tölgyfát a gyergyószentmiklósi Szabó Bélától szerezték be, amikor már-már úgy tűnt, hogy el kell maradjon a kopjafaállítás, szűkös anyagi lehetőségeik és a kopjafa hiánya miatt.

Szép, meghitt ünnepség volt a szombati. (Jó lenne, ha nem maradna észrevétlen a jövőben a cserkészmozgalom azok számára sem, akik kötelességből is illene, hogy támogassák.)

 

Megjelent: Bajna György, Hargita Népe

2005. szeptember

Permanent link to this article: https://www.rmcssz.ro/rolunk-irtak/2005-2/