↑ Return to Rólunk írták

Print this Page

1999

Cserkészélet

Boldog szülinapot!

Reggel volt. Az éjszakai eső után vizes volt az út. Az állomás épülete a reggeli ködbe burkolózott. Pedig május eleje volt, tehát napfényes, szép tavaszi reggelnek kellett volna lennie….Az épületben már gyülekeztek a cserkészek. Zöld nyakkendős, nagy hátizsákos, álmos szemű, de mégis kalandra vágyó fiúk, lányok. Helyenként egy-egy zászló rúdja magaslott ki a fejek közül. Cserkésztalálkozóra indultak Csíkszentmihályra és onnan Csíkrákosra, hogy az ottani cserkésztestvéreikkel közösen ünnepelhessék a két csapat 5. születésnapját.
Talán ezekkel a szavakkal kezdhetnénk az az elbeszélést vagy rövid prózát, amelyben a születésnapjukat ünneplő cserkészcsapatok tiszteletére rendezett cserkésztalálkozót szeretnénk megeleveníteni.
És valóban, nemcsak egy író tollára, hanem egy festő ecsetére is szükségünk lenne, ha pontosan akarnánk ábrázolni a két nap vidám hangulatát, az akadályversenyt, aminket körülölelő táj tavaszi szépségét, a tábortüzet… Mert miután megérkeztek a meghívottak (a csíkszeredai Ady Endre, Bocskai István, Márton Áron, Tinódi Lantos Sebestyén, a domokosi Márton Áron, a gyimesfelsőloki Domokos Pál Péter, a szentmiklósiak, a Szent Mihály és a rákosi Zöld Péter csapatok) a szentmihályi iskola udvarára, máris igazi „cserkészhangulat” kezdett kialakulni. A szervezők a kétnapos rendezvénysorozatot egy közös ünnepléssel kezdték. Itt elmondták, hogy a két csapat – a Szent Mihály és a Zöld Péter – tulajdonképpen már 1993 decemberében megalakult, de a „szülinapi bulit” későbbre halasztották, várva a kedvezőbb időjárást, a napsütést. A „szavak embere” megtisztelő címet viselő Jutka néni, a szentmihályi cserkészek vezetője, azt is elmondta, hogyan vált „ikertestvérré” a két csapat. A közös ünnep hangulatát a házigazdák rövid műsora tette felejthetetlenné.
Az ünnepély után akadályverseny következett a közeli hegyekben. Az előző éjszakai esőzésnek köszönhető sár és víz ellenére cserkészeink lelkesen vágtak neki az útnak. A komoly próbatételek elé állító verseny egyben szórakoztató is volt, hiszen a vállalkozó szellemű cserkészek olyan akadályokkal kellett megbirkózzanak, mint a fára mászás, átkelés a patakon kötél segítségével, almaevés, anélkül, hogy kézzel hozzáérnének, cserkészdal éneklése madárnyelven, verstanulás minél rövidebb időn belül, levelek megtalálása, tűzgyújtás, vízforralás stb. A fizikai-szellemi rátermettséget megkövetelő portya után a cserkészeknek arra is maradt energiájuk, hogy énekelve vonuljanak be az iskola udvarára. Amire sikerült magunkat megtisztítanunk az útközben ránk ragadt sártól, addigra az estebéd is elkészült. A házigazdák kitettek magukért, ugyanis egy hatalmas üstben finom eledelt készítettek a farkaséhes cserkészek számára. Estebéd után felsorakoztunk és átvonultunk a templomba szentmiséra, ahol a helyi plébános a mise végén felszentelte a csapatzászlókat. Rövid szabad program után végül sor került az elmaradhatatlan tábortűzre is. A sok vidám jelenet és közös éneklés mellett az est fénypontját a hatalmas szülinapi torta „bevonulása” jelentette, amelyből az 5 szál égő gyertyát a jelenlévők közösen fújták el. Ezt követően a szervezők kijelentették – mindenki nagy bánatára -, hogy a tortát csak másnap reggel lehet megkóstolni.
Másnap reggel 7 órakor már mindenki talpon volt és cserkészekhez illő módon miután megmosakodtunk a patakban, csomagoláshoz és takarításhoz láttunk. Csak ezután következett a reggeli és a tortakóstolás. Igen ám, de csakhamar futótűzként terjedt el a hír: de hiszen ez a torta puliszkából van. Amikor néhány szakavatott cserkészt próbáltunk kifaggatni a csokimázas puliszkatorta receptjéről, azt válaszolták, hogy ők nem tudják, hogyan készült, mert ez a lelkes „cserkészszülők” alkotása volt. A beugratás tehát sikerült, így derűs hangulatban vettünk búcsút Szentmihálytól és sorban állva elindultunk Csíkrákosra, hogy ott folytassuk az ünneplést. Csakhogy az időjárás bosszút esküdött ellenünk és még jóformán meg sem érkeztünk Rákosra, máris bőrig áztunk. De mivel „a cserkész vidám”, nem sokáig búslakodtunk emiatt (szerencsére közben az eső is elállt), hanem hamar átöltöztünk és már indultunk is a templomba szentmisére. A mise után összegyűltünk a Cserei-kúria udvarán és a tegnapi üst látványától, a levegőben terjengő illatok, no meg a hangosan korgó korgó gyomrok együttes hatása következtében rájöttünk, hogy itt az ebédidő. Ebéd után táncház volt műsorra tűzve és mivel a nap is kisütött, mindenki kiváncsian várta, hogy a szakemberek beavassanka a csárdás rejtelmeibe. A jó hangulat egészen estig megmaradt és így a jelen lévő csapatok valóban cserkészhez illő módon ünnepelhették meg ezt a jelentős évfordulót.
Amikor az ünnepelt csapatvezetőket, Veres Jutka nénit és Fodor Csaba bácsit az elkövetkező 5 év terveiről kérdeztük, szerényen csak annyit válaszoltak, hogy azt szeretnék, ha az elkövetkező évek is ilyen sikeresek lennének, mint amilyen ez az elmúlt 5 év volt.
És végül, de nem utolsó sorban mindketten szeretnék, ha a 10 éves születésnapot is együtt ünnepelhetnék meg. Úgy legyen!

Salló Emőke

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalon (Csíkszereda)

1999. május 7.

Cserkésztábor Csibán

Az Ady Endre cserkészcsapat cserkészei idei nagytáborukat a várostól 10 km-re fekvő Csibán rendezték meg. Úgy gondoltuk, hogy élménybeszámoló helyett néhány idézetet írunk ki a tábori naplóból.
„8.00-kor ébresztő, brrr, majd miután az álmos társaság kivánszorgott a sátrakból tornázni kezdett. 8.45-kor sátorszemle, előtte kapkodás, rendezgetés, mosakodás a hideg patakban, áááááááásítozás. Lejár a szemle, utána zászlófelvonás, majd az éhes és hangosan korgó gyomrok örömpercei, táp….”
„A délelőtt folyamán hatalmas vihar rázta meg sátrainkat. Rövid időn belül a táborban minden úszott. Úsztak a paradicsomok és egyéb zöldségek le a patakon, és úszott a kajasátor is. Az oly nagy gonddal és a „legmodernebb csúcstechnológiával” nájlonzsákból és hulladék faanyagokból megépített kajasátor megmentésére siető cserkészek az ölükben lévő tálakkal, edényekkel probálták megmenteni a tábor élelmiszerkészletét a becsöpögő víztől. Szerencsére az eső hamar elállt és mivel a jókedv továbbra is megvolt, megpróbáltuk egy új, hatékonyabb módszerrel felépíteni éléstárunkat.”
„Csendes pihenő után métamérkőzés volt műsorra tűzve. A két csapat a győzelemért mindent belead: üt, vág, fut, dob, kiabál, rohan, elesik, talpra áll, lesérül, belenyúl a tehénpalacsintába, egyszóval őrületes a versenyláz, aminek következtében mindenki farkaséhesen vonul vissza a táborba.”
„Este tábortűz, majd takarodó után akcióba lép az éjszakai őrség.
„Megvirrad….reggel van…csomagolás…..sátorbontás…….vége! Neeeem, de igen, sajnoooooos. Várjuk az autót…..jön…..kár…….indulunk!!!!”

Salló Emőke

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalon (Csíkszereda)

1999. augusztus 23.

Ady-ra emlékeztek a cserkészek

Mint ismeretes, a november 22.-ét megelőző héten, az Ady Endre Általános Iskolában érdekesebbnél érdekesebb programok, vetélkedők zajlottak a nagy költő tiszteletére rendezett Ady Napok alkalmából. Az ünnepségsorozat utolsó napján, november 20.-án, szombaton az iskola cserkészcsapata egy cserkésztalálkozó keretén belül tisztelgett a csapat névadója, Ady Endre előtt. A találkozó délelőtt 10 órakor kezdődött az Ady-emlékműnél, ahol az elhangzott ünnepi beszédek után megkoszorúztuk a költÅ‘ domborművét. Közben megérkeztek a vendégcsapatok is – a csíkszeredai Bocskai István és Márton Áron csapatok képviselői – és ezzel megkezdődött a vetélkedők sorozata….. Időközben az egyik lelkes “cserkésznagymama” konyháján elkészült a meleg tea is, ami igen nagy népszerűségnek örvendett a cserkészek körében. Az ügyességi vetélkedők vidám hangulata egyben megteremtette a feltételeket a viccmondó versenyre is. A csapatok itt is kitűnően szerepeltek, és a véget nem érő viccáradatnak csak az szabott véget, hogy a társaságot egy métamérkőzésre invitáltuk. Sajnos, a hideg időnek köszönhetően a métának hamar vége szakadt, így éppen a meghirdetett időben ért véget a találkozó. A zászlólevonás előtt azonban még ismertettük a vetélkedő győzteseit és a csapatok egy újabb emléklappal gazdagodva térhettek haza.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az iskola igazgatóságának és azon tanároknak, akik segítségünkre voltak a találkozó megszervezésében.
Salló Emőke

Megjelent: Hargita Népe, Cserkészélet oldalán (Csíkszereda)

1999. november 25.

Permanent link to this article: https://www.rmcssz.ro/rolunk-irtak/1999-2/