Continue reading »]]>  

 

 

Éves közgyűlés

Helyszín: Kolozsvár, Báthory István Elméleti Líceum Díszterme, Farkas utca (Kogălniceanu), 2. szám

Kezdési időpont: 2012. február 28.-án 930. Tagdíjfizetésre és ügyintézésre 8 órától lesz lehetőség.

Közgyűlés vége: 20 óra

A közgyűlésre érkezők számára meleg ebédet biztosítunk előzetes bejelentkezés alapján.

 

VI. Országos Cserkészbál

A cserkészbál helyszíne: Kolozsvár, Agapé II emelet, Szentegyház utca (Iuliu Maniu) 6. szám.

Kezdési időpont: 2012. február 18.-án, 21 órakor.

Részvételi díj:

Rendezvény	Jelentkezési díj
	2012. február 11.-ig (érvényes cserkészigazolvánnyal)	2012. február 12.-től (vagy cserkészigazolvány nélkül)
Közgyűlés	15 lej	20 lej
Cserkészbál	20 lej	25 lej
Közgyűlés + Cserkészbál	35 lej	45 lej

- A jelentkezési díj nem tartalmazza a szállás költségeit, ezt külön kell igényelni.

- A szállás személyenként

o 5 lej/éjszaka a Báthory István Elméleti Líceum tornatermében (hálózsák, alvószivacs szükséges)

o 20 lej/éjszaka a Református Teológián

o 25 lej/éjszaka a Heltai Gáspár Alapítványnál (hálózsák szükséges)

o 35 lej/éjszaka a Heltai Gáspár Alapítványnál

o 45 lej/éjszaka a Báthory István Elméleti Líceum vendégtanári szállásán

 

- 2012. február 11.-ig a mellékelt bejelentkezési lapot kitöltve és a részvételi díjat átutalva.

 

FIGYELEM: A jelentkezést csak akkor tekintjük érvényesnek, amennyiben a jelentkezési határidőre a részvételi díj befizetésre kerül a következő bankszámlára:

Titular cont: LÁSZLÓ ANDRÁS

IBAN: RO17 OTPV 2000 0042 5680 R001

OTP BANK Romania, Cluj-Napoca

Ha valaki számlát igényelne, van rá lehetőség, de az előre kell jelezni László András -nak a következő telefonszámok egyikén: 0766 651 852, 0744 553 773, 0722 522 523.

 

Jelentkezés: a jelentkezési lapokat az office@rmcssz.ro email címre kell visszaküldeni.

 

Szeretettel várunk!

Continue reading »]]> A tavalyi sikertől lelkesedve újraindult a MaKCseV (Maros Körzet Cserkészeinek Versenye), 2012-ben a Nagy játszma!

A megméretetés 2012. január 10-én vette kezdetét, őrsök jelentkezését várja és a tavalytól eltérően a verseny három fordulóból fog állni. A feladatok minden hónap tízedik napján jelennek meg és a hónap utolsó napjáig kell beküldeni a megoldásokat. Fontos számunkra, hogy a körzet cserkészei ismerkedjenek és hangsúlyossá váljon az őrsi rendszer. A három fordulót követő döntő az április 21-én megrendezésre kerülő Országos Cserkésznapon fog zajlani.

A feladatok és a verseny elérhetősége: makcsev.wordpress.com

MAKCSEV

Érdeklődni a makcsev@gmail.com email címen lehet

A verseny céljai:

• A körzet csapatainak mozgósítása és a csapatok közötti ismerkedési lehetőség megteremtése.
• Az őrsi rendszerre alapuló csapatmunka bővítése.
• Az őrsi szellem erősítése.
• Az őrsvezető szerepének kihangsúlyozása.
• Az őrs tagjai közötti együttműködés fejlesztése.
• Egészséges versenyszellem kialakítása.
•  Őrsi jelképek kialakítása-ápolása (őrsi titok, -zászló, -induló, csatakiáltás).
• A cserkészek aktív részvétele az őrs életében.
• Az egyéni kompetenciák fejlesztése.

Jó munkát !

Biró Ildikó st. és Halmágyi István Levente st.

Continue reading »]]> A Romániai Magyar Cserkészszövetség felnőttképzést hirdet:

Mikor? Január 20-22 között. (péntek 20.00 órától, vasárnap 12.00 óráig)
 

Hol? Kolozsváron – Mócok (Moţilor) útja, 84 szám (IKE iroda)
         Csíkszeredában – Topliţa utca, 20 szám (Sport Iskola)
 

Kinek? Minden olyan felnőttnek (cserkészszülő, pedagógus, egyetemista, cserkész-szimpatizáns), aki érdeklődik a cserkészet iránt, tudni akarja mi is az a cserkészet, meg szeretné ismerni céljait, módszereit, pedagógiáját. A képzés helyszínenként minimum 10 – maximum 20 személlyel valósul meg.
 

Mennyiért? A képzés ingyenes (étkezésről és szállásról is mi gondoskodunk).

Miért? Mert pedagógusként csatlakozhatsz az „Iskola másként” (Şcoala altfel) projekt cserkésznapjához; szülőként megtudhatod, hogy mit tanul cserkészfoglalkozásokon a gyereked vagy, hogy miből marad ki; szimpatizánsként megismerheted a világ legnagyobb ifjúsági mozgalmát.
 

Jelentkezni és érdeklődni lehet: január 18-ig az office@rmcssz.ro címen, illetve Kerekes-Salánki Istvánnál a 0732143180 telefonszámon.

Continue reading »]]>  

„Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet.”

(Mt 28,19)

Ez évben immár hetedik alkalommal szerveztük meg a VE+Le-t, mely ez alkalommal két színhelyen,  Magyarlapádon  és Székelyudvarhelyen zajlott. Az alábbiakban a Székelyudvarhelyi lelkinapról szeretnék tájékoztatót adni.

„Ez az utolsó VE+Le, aminek szervezését elvállatam!”

Valahogy így indultam Székelyudvarhelyre, miután az ottani körzetvezető jelezte, hogy családi okok miatt nem tud résztvenni a lelkinapon, s jó indokkal a csapatom nyolc tagja is kihúzta magát a lelkinapon való részvétel alól.

Azt mondtam magamban, hogy: „Nem! Többet nem szervezem meg! Kínlódjon valaki más…, nekem nem hányzik a sok utánajárás, s a bosszúság.”

Aztán elkezdődött, s majdnem minden a program szerint ment. Az előadók, Gede Ildikó Tiszteletes asszony, Botár Gábor Plébános atya, Bekő István Iskolalelkész remek előadásokat tartottak. Hosszasan töprengtünk, beszélgettünk a hallottakon.

A tervezett program mellett, a nemrég elhunyt cserkésztesvérünk, Tankó Albert síremlékénél is tiszteletünket felyeztük ki. A lelkinapon résztvevők valamennyien rövid beszédet mondtunk, majd imádkoztunk. 

Mivel nagyon felemelő momentum volt a megemlékezés, az alábbiakban szeretném is közölni valamennyi írást.

————————————-

Drága jó Istenem!

Kérlek, hogy légy velem. Nehéz pillanat előtt állok, mert szívem mélyről kell előásnom a gondolataimat cserkésztestvérünkről, Berci bácsiról, aki már nincs velünk.

Nincs velünk és érezzük hiányát, mert amióta elment nincs egy kapocs a csapatban.

Istenem, ha most látod, hogy hogyan vergődök a vezetői teendőkben, látod azt is, hogy bár mint csapat érezzük hiányát, azért mi mégis vagyunk és megyünk, dolgozunk tovább.

Amikokor elbúcsúztunk, bár mindketten tudtuk, hogy utoljára találkozunk, még még nevettünk is. Berci bátyám fogta a kezemet, s kapaszkodott, mint mindig, hogy stabil legyen, s biztonságot nyújtson…

Köszönöm, Istenem, hogy volt nekem Ő, s irányt mutatott, támogatott, felkarolt. Számomra nagy ajándék volt, mint ember, mint cserkész, mint vezető, mint munkatárs.

Köszönöm, Uram, hgy útjaink találkoztak!

Sebestyén Katalin, a 2. sz. Budvár Cs.Cs.

——————————————-

Kedves Berci Bácsi!

Így halálod után is összeköt minket jó pár dolog.

Neked is számít a magyarságUnk, a megmaradás a Kárpátok között, a céltudatos életre való nevelés, mindaz, amit a cserkészet jelent.

Sokszor belegondoltam, hogy ha ti nem lesztek, vajon én ma cserkész lennék-e?

Most jelentem neked: Örvendek, hogy cserkész vagyok, örvendek, hogy szikrák voltatok, s elindítottátok a cserkészmozgalmat! Jelentem, hogy ha valamikor erőt kell valamiből meríteni, eszembe jutsz, rád gondolok, aki mindvégig kitartottál a cserkészetben.

Odafönt remélem még kezet foghatok veled és én is elmondhatom: Jó munkát! Örvendek, hogy én is cserkészként öregedtem meg!

Antal István, 18. sz. Zőld Péter Cs,Cs.

——————————————-

Tisztelt Berci bácsi!

Szeptember 9-én sajnos nem tudtam eljönni, hogy utolsó földi utadon elkísérjelek, pedig nagyon szeretettem volna kifejezni tiszteletemet irántad. Igen! Tiszteletet és nagyrabecsülést szerettem volna kifejezni, azért aki voltál, amilyen voltál.

Ahogy én láttalak, amiért nagyra tartottalak azt a következőkben foglalnám össze:

-          Te, akitől sokan átvették a cserkészet szellemiségét, lelkiségét, mint vezető magadban hordoztad a szerénységet. Jellemed nyugalmat, egyszerűséget sugárzott. Te tudtál valamit, amitől ilyen tudtál lenni. Hiszem, hogy a boldogulás ösvényén járva tudtad, hogy utad ki felé tart, hova fogsz érkezni. Szárhegyen mondtad is, hogy „A keresztény hitet táplálni kell a fiatalok lelkében, mert ettől lesz bennük tartás, kitartás.” Jól emlékszem erre az intésre.

-          Amiért még nagyon becsüllek: Sok embert hívtál magad után a cserkész ösvényen, s miután átadtad a vezetői szerepet, nem hagytad abba a cserkész úton való járást. A háttérben mindig tevékenykedtél. Lassabbá vált lépéseiddel követted a tieidet, zártad a sort, s hátulról bíztattad az elől menőket.

Ma köszönöm Istennek, hogy megismerhettelek, neked pedig köszönöm, hogy kitartásoddal példát adtál. Mára már megfogalmazódott bennem, hogy én is olyan akarok lenni, mint te!

Kérem az Urat, hogy bocsásson be téged az örök sátortáborba, az örök tábortűz fényességébe, s ott hordozd továbbra is szívedben az erdélyi cserkészet ügyét!

Simó Gáspár, 126.sz. Cs.Cs.

———————————————–

Kedves Berci bácsi!

Én nem ismertelek, de szeretném neked elmondani, hogy életemben fontos a cserkészet.

Legelőször elemi iskolában találkoztam vele és azóta életem része lett. Nagyon sokat köszönhetek a cserkészetnek. Megtanultam öntudatosan, vidáman, tisztességben élni a mindennapokban, továbbá a cserkészetben ismertem meg azokat az embereket, akik a mai napig a legfontosabbak az életemben.

A csapatunk nagyon erős és lendületes. Mint mindenhol, így nálunk is vannak hullámvölgyek, de magasságok is. Te tudod, hogy hogy van ez… Emelkedünk és süllyedünk míg úton vagyunk, de nem állunk meg.

Cserkésztestvéri szeretettel: Réka

Ui. Én a cserkészetnek köszönhetem, aki vagyok, s ezért neked is köszönöm!

———————————————-

Kedves Berci bácsi!

Bocsánat, hogy megzavarjuk nyugalmadat, de szeretnénk elmondani, hogy folytatjuk a munkát, nem adjuk fel a cserkészetet. A csapatunk látomást nő, a gyermekek szívesen jönnek a foglalkozásokra. A körzeti évnyítón sokan és sokat emlékeztünk rád. Eszünkbe jutott, hogy együtt táboroztunk a Szelterszben, ahol sokat gondolkodtunk a cserkészetről, arról, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a fiatalok megszeressék ezt az életformát. Hittük, hogy munkánk eredményes lesz. Ezt hisszük ma is és ezért cserkészek maradunk. Isten veled, s velünk!

Geréb Péter

——————————————

Kedves Berci bácsi!

Én nem ismertem Önt, de tudom, hogy ugyan abban az eszményben láttunk lehetőséget, jövőt.

Gondviselésnek nevezném, hogy kapcsolatba kerültem az Egyházzal és a Cserkészettel. Nagyon sokat tanultam. 2002-ben őrsvezető lettem, de két év után lemorzsolódtam. Ma nem vagyok aktív cserkész, de az életformából nem „nőttem ki”.

Érdekel ma is, hogy mi történik a cserkészettel, az otthoni csapatommal, a Dsida Jenő csapattal. A cserkész ismereteket mind magamban hordozom, s még mindig hiszek abban, hogy a cserkészet fontos, értékes és segít az élet útján járni.

Ma nehezen indultam a cserkész lelkinapra, mert köt a határidő, de már örvendek, hogy itt lehetek és a mélyebb életbe folyhatott életem ezen a napon.

Jó munkát!                                                                                                                                                          Kovács Blanka

—————————————

Kedves Berci bácsi!

Még emlékszem arra a napra, amikor IV. osztályos koromban bejöttél az iskolába és beszéltél nekünk a cserkészetről. Akkor nem gondoltam, hogy ennyire meg fogja határozni az életemet. A cserkészet hatására választottam hivatást is. Tanító vagyok, hiszen megszerettem a gyermekekkel való foglalkozást, melynek folytán úgy érzem én is jobb lettem. Ebben viszont neked is részed van.

Te tudod, hogy 2006 óta csapatvezető vagyok, ami nem könnyű. Voltak már olyan kérdések bennem, melyek arról szóltak, hogy érdemes-e cserkészkedni…  

Te a cserkészet újjáalakításában szikra voltál, s tudod, hogy a lánghordozás nehéz dolog. Nehéz, de tenni kell!  Köteleségünk a tőled kapott lángot tovább adni.

Ez úttal szeretném jelenteni, hogy hazatérésed óta minden rendben van. Csapatunk 44 cserkésszel elkezdte a munkát. Úgy érzem örökséged biztonságban van. Nyugodj békében!

Sok szeretettel: Heim Lóri egykori kiscserkészed

——————————————-

Berci bácsinak!

„Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek és jól legyen dolgotok és hosszú ideig élhessetek a földön, melyet bírni fogtok.” (Mózes ötödik könyve, 33)

Az én meglátásom szerint ez volt a te életutad, vagyis ez lehetett volna a mottója.

Hiszem, hogy a cserkészet neked is segített az úton való járásban és megtalálva helyed ezen a földön, jól is érezted magad életedben.   

Ha van cserkészet, ott ahol most vagy és miért ne lenne (?), akkor az a világ sem idegen neked, s hiszem, hogy jól érzed magad ott is. Adjon az Isten csendes, békés nyugalmat!

Solti Imre cs.v.

2011 Álom havának 10. napján, Székelyudvarhelyen

————————————————

Berci bátyámhoz!

Sok mindent elszerettem volna mondani neked még életedben, de íme csak most szólok…

Nem hiába éltél! Egy esőfelhő voltál, s talán most is az vagy igazából. Amit tettél a cserkészet által az tiszteletre méltó. A tetteid, a példád, mint a felhők esőt permeteztek a fiatalokra, melyeket szomjas elméjük felittak. Én is ebből kaptam. Tőled kaptam a szót, a példát, hogy kitartsak.

Mintha most is látnálak… Mosolyogsz a kemény arc mögül, mely belső tartásról árulkodik. Ilyen egy meglett cserkész: gerinces.

Szerintem te igazi cserkészvezető voltál és az is maradsz. Emléked örökre élni fog bennem, bennünk és az esőcseppeket mi is továbbadjuk!

Pihenésed legyen áldott!

Bíró Ferenc, Zetelaka

————————————————-

Berci Bácsi!

Te elmentél, de a láng, melyet bennem is gyújtottál él.

December volt, s te azon munkálkodtál tanítványoddal Sebestyén Katival, hogy a farkaslaki cserkészcsapat megszülessen.

A te jelenlétedben tettünk fogadalmat. Ma is emlékszem azokra a szavakra, melyeket hozzánk intéztél. Hosszasan elbeszélgettél velem, s nagylelkűen felajánlottad, hogy bármikor segítségünkre leszel. Amíg egészséged engedte ezt meg is tetted. Könyvet is adtál, amiből olvasva jobban megismerhettem a cserkészetet.

Jelentem, hogy 2011 december 26-án öt éves lesz a 136-os Fantsali Márton cserkészcsapat. Nem volt töretlen ez az időszak. Sokszor kételyek közt, bizonytalankodva léptünk tovább. Akkor 18 cserkész tett fogadalmat, ma 25-en vagyunk. Remélem, hogy akik már nem aktív cserkészek, életük egy későbbi időszakában újra visszatérnek és segítségünkre lesznek.

Kérlek Téged, hogy égi otthonodból továbbra is légy segítségünkre.

Hadnagy Jolán, Farkaslaka

—————————————————-

Berci bácsi!

Sajnos nem ismertelek, de sok jót hallottam rólad.

Elmondom neked, hogy én már 16 éve vagyok cserkész és amíg élek az is maradok. A cserkészet, miként neked is, az életemmé vált. Igyekszek én is, miként te, továbbadni a cserkészet eszményét, életformáját.

Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.

 Fodor Csaba, Csíkrákos

Kedves Berci bácsi!

Hallottam, sokat tettél a cserkészetért, s példaértékű ember voltál. Hát nem kis dolog, ha valakiről ilyent mondanak! Te voltál valaki!

Sajnálom, hogy személyesen nem ismertelek! Kívánom, hogy jól végzett munkád után nyugodjál békében!

Miklós Levente, Csíkrákos

A lelkinap végén, hálaadó imánk után, rövid visszajelzéseket kértem a résztvevőktől, melyeket szintén szeretnék hiánytalanul közölni!

• „Csoda jól telt! Az előadások nagyon tetszettek, különösen a tiszteletes asszonyé. Mélyen megérintett. A meditáció most hiányzott, de így is jó volt. Hálás vagyok. Köszönöm. Még sokszor szeretnék ilyen lelkinapon  résztvenni.”  (Both Réka, Csíkrákos)

• „Most először veszek részt ilyen jellegű összejövetelen. Érdekes és nagyon hasznos volt. Azt gondolom nagyon szükséges, hogy a lelkinevelés terén is tegyünk valamit a fiataljainkért.

      Én szeretnék máskor is részt venni ilyen jól átgondolt tevékenységen.” (Geréb Péter, Székelyudvarhely)

·         „Eddig nem láttam fontosságát a Ve+Lé-nek. Azt gondoltam, hogy számomra elég az a kapcsolat, amit Istennel egyénileg és templomban ápoltam. Most úgy érzem, hogy jó nekünk, cserkészeknek így is együtt lenni. Jó, hogy itt voltam, voltunk!  Most már hasznosnak tartom, s azt mondom, hogy mindenképpen folytatni kell, mégpedig úgy hogy két helyen szerveződjék meg a jobb elérhetőség kedvéért. Jó munkát!”   (Heim Lóránt, Székelyudvarhely)

·         „Többször is felvetettem a kérdést, hogy miért is tettem fogadalmat életemnek, úgymond egy olyan időszakában, amikor már azt lehet mondani, hogy megettem kenyerem javát…?

A mai előadások és önvizsgálatom meggyőztek arról, hogy Istennek célja volt velem, s azt kéri, hogy 

továbbra is neveljek cserkészeket.

A hitemben megerősödve, tovább tudok lépni.”  (Hadnagy Jolán, Farkaslaka)

·         „Ez igen! Az történt, amire rég vártam. Ez a nap lelkemben betöltött egy ürességet és fellélegezhettem végre ezen a hétvégén. Szép volt nézni azokat az arcokat, melyek a lelkinapozás folyamán kiderültek, s hallgatni a lélekből jövő szép szavakat. Köszönöm Gazsi pap, szép volt!”   (Bíró Ferenc, Zetelaka)

·         „Feltöltődni, megpihenni jöttem ide a rohanó hétköznapokból. Szerettem volna kikapcsolódni, kikerülni abból a légkörből, ami körülöttem volt. Sikerült! A jó Istennek legyne hála!”   (Sebestyén Katalin, Székelyudvarhely)

·         „Ez a második alkalom, hogy itt lehettem, s a többit sem fogom kihagyni. A hallotak alapján újraértékelhettem az életemet. Rendesen elfeledtem minden fáradságomat, problémámat, s újra sikerült feltöltődnöm. Nagyon köszönöm, hogy ezt a csodálatos eseményt cserkésztestvéreimmel tölthettem el.” (Fodor Csaba)

·         „Nagyon jó gondolatok, hitébresztők voltak. Úgy érzem valami átjött a VE+LE logójából! Sikerült a ráhangolódás. Egy kicsit sürű volt. Egy idő után nem tudtam már figyleni.” ( Kovács Blanka, Csíkszereda)

·         „Sok erőt adott, ami kell is a mindennapokhoz. Köszönöm.” (Miklós Levente, Csíkrákos)

·         „A te lelked vezéreljen engem az egyenes úton. (Zsolt 1453, 10) Ez ma sikerült és úgy érzem megtisztultam, más emberként mehetek haza.” (Solti Imre, Csíkszereda)

·         „Remek történés volt! Bár úgy jöttem, hogy vége…, most már úgy megyek, hogy igenis még lesz és legyen VE+LE!”  (Simó Gáspár, Csíkszereda)

Continue reading »]]> Ismét Bécsben jártunk a betlehemi lángért

Van valami szent õrültség abban, ha az ember egyetlen lángért utazik ezernégyszáz kilométert. Hát még ha ennél többet is – vállalva a repülõn, autón, buszon utazás nyûgét, gondját-baját, az aggódást, hogy „jaj, ki ne aludjon”. Hiszen a láng, amelyért december 8-án útnak indultunk (11 év után ismét Nagybányáról), a messze Betlehembõl érkezett az osztrák fõvárosba, hogy onnan a cserkészek közvetítésével Európa országaiba és a tengerentúlra is eljuthasson. Túl azon, hogy teljesítettük a vállalt küldetést, s a láng azóta már Erdély legtöbb magyar közösségében, templomában ott ragyog, élményben, tanulságban, látottakban gazdagon tértünk haza valamennyien. Gödöllõtõl Bécsig, Fertõdtõl az Országházig, Pannonhalmától Sopronig sokfelé megfordultunk és nagyszerû emberekkel találkoztunk. Mintha kézbõl-kézbe adogattak volna bennünket…

Tizenheten indultunk útnak, egy csütörtöki napon: nagybányai cserkészek, cserkész-szülõk, kicsik és nagyok. Útban elsõ állomáshelyünk, Budapest felé, egyetlen megállónk Gödöllõ és a 2009-ben felavatott cserkészmúzeum volt. Közel a Grassalkovich-kastélyhoz, így az érdekes – alapítása óta is folyamatosan gazdagodó – gyûjtemény, majd az 1933-as nagy cserkész-világtalálkozó (jamboree) emlékét õrzõ szobor megtekintését követõen természetesen Sissi és a királyi pár kedves pihenõhelyének kertjébe is bekérezkedtünk.

Már szürkült, mire kisbuszunk, a tél közeledtét jelzõ erõs-csípõs szélben megérkezett a fõvárosba. Régi barátunk, Nagybánya szerelmese, Császy Aliz várt itt legelõször is bennünket – egy meglepetéssel: hivatalosak vagyunk a Magyar Rádió épületébe, ahol a „Határok nélkül” c. mûsor munkatársai várnak interjúra. Így utólag bevallhatjuk: fáradtak voltunk az egész napos utazástól, s reméltük, hogy hamar túlesünk az egészen. Az az egy óra azonban, amit a Bródy Sándor utcában töltöttünk, kellemesen rácáfolt félelmeinkre. Miközben hárman (Vig Renée, Markó Hajnal és alulírott) a stúdióban Lánczi Ágnes kérdéseire igyekeztünk válaszolni, Moszkovits János – a Rádió egykori bukaresti tudósítója – a csapat többi tagjával száguldozta keresztül-kassul a neves intézmény helyiségeit. János lehengerlõ kedvességgel és lelkesedéssel mutogatta végig a stúdiókat, a vágószobákat, sõt a hangtár hatalmas raktárhelyiségébe is betekinthettünk.

A rádiólátogatást követõen sétáltunk egyet a Váci utcában, majd megkerestük éjszakai szálláshelyünket, a 148. számú Nagyboldogasszony cserkészcsapat Mészáros utcai otthonát. Vacsora, majd az otthonban berendezett kis csapattörténeti kiállítás,

a százéves cserkész-emlékek

megtekintése után igyekeztünk gyorsan ha nem is ágyba, de matracra-hálózsákba kerülni, hiszen másnap hosszú út várt reánk: estére Bécsben vártak bennünket, s elõtte még Pannonhalmát, a fertõdi Eszterházy-kastélyt, Nagycenket és Sopront is szerettük volna útba ejteni.

Péntek reggel a 996-ban Géza fejedelem által emelt híres Pannonhalmi Fõapátság volt elsõ állomásunk. Kis bolyongást követõen (az épületegyüttest az elmúlt években felújították, fogadóépülettel, turistaösvényekke

l bõvítették) idegenvezetõ vitt körbe bennünket a bencés kolostor épületében és templomában, mutatta be a csodálatos könyvtárhelyiséget. Megtudtuk, hogy az apátsági fiúiskolában közel annyian tanulnak, mint a mi Németh László Gimnáziumunkban. Ennek mégis alig láttuk nyomát, zaját sem hallottuk, az egész épületegyüttest tiszteletet parancsoló csend, nyugalom és béke uralta. Sajnos az apátsági pince megtekintésére, amelyrõl a szerzetesek által újjraindított szõlõtermesztés kapcsán egyre többet lehet olvasni manapság, már nem maradt idõ, de megígértük magunknak, hogy legközelebb erre is sort kerítünk.

Fertõdöt, a korábbi Eszterházát, a magyar Versaillest kár lett volna lekésni, vagy éppen kihagyni, hiszen a település központjában éppen felújítás alatt álló patkó alakú, lenyûgözõ épület Magyarország egyik legszebb látványossága, a késõbb Bécsben megtekintett Schönbrunnal szemben is megállja helyét. 1720-ban, Eszterházy József kezdte építeni, s Haydn, a zenetörténet utolsó udvari zeneszerzõje is közel két évtizedet töltött benne, a pompakedvelõ, mûvészeteket támogató Eszterházy Miklós szolgálatában. Mi is jól eltöltöttük az idõt odabenn… és a hangulatos kastélykertben. A tervezetthez képest kétórás csúszás és a téli nyitvatartási rend miatt Nagycenk, „a legnagyobb magyar” Széchenyi István gyermekkorának színhelye és birtoka, az emlékét õrzõ múzeum meglátogatása elmaradt, s Sopron romantikus, kanyargós utcáival, hangulatos tereivel, boltíves kapualjaival is már erõs esti szürkületben ismerkedtünk. A „hûség városát” Magyarország mûemlékekben leggazdagabb településeként tartják számon. A Civitas Fidelissima, az 1921. decemberében Magyarországot választó Sopron az 1989. évi Páneurópai Piknik, s az itt elõször leomló vasfüggöny kapcsán is visszavárja látogatóit… Bennünket is.

Hogyan jutunk be Bécs belvárosába?

– ez volt a kérdés, amely rögtön a határátlápést követõen foglalkoztatni kezdett. Hiszen tudtuk, advent fejében a teljes történelmi városközpontban tilos lesz az autóbuszközlekedés, s el sem képzelhettük, miként fogjuk szálláshelyünket megközelíteni. Szerencsére tapasztalt és az osztrák fõvárosban otthonos ember várt reánk, s volt – már útközben is (telefonon keresztül) – eligazítónk: az ausztriai magyar cserkészmozgalom nagy „öregje”, az ‘56-os menekült Szemerédi Tibor. A legendás Puma segítségével hamar megtaláltuk a bécsi Magyar Központ épületét a Schwedenplatzon. Gyorsan lepakoltunk, majd vezetõnk nyomába szegõdve belvárosi sétára indultunk.

Sétára…?

A távgyaloglók jellegzetes testtartását felvéve, fürtökben loholtunk a 70. évét alig néhány napja betöltött, mégis tiszteletreméltóan friss és fiatalos „Puma bácsi” után. S miközben Bécs magyar vonatkozású látványosságainál megállva igyekeztünk némi levegõhöz jutni, megszégyenülten gondoltunk a vezetõnk vállát nyomó évtizedekre, s azon gondolkodtunk (remélem megbocsátja nekünk…): még jó, hogy nem gepárdnak, vagy antilopnak hívják… Puma izgalmas elbeszélései, érdekfeszítõ magyarázatai azonban minden fizikai próbatételért kárpótoltak. Bécs ünnepi díszben pompázó utcáin kacskaringózva, hangulatos kapualjai közt bújócskázva láttuk az egykori osztrák-magyar hadügyminisztérium pompázatos székházát, az Eszterházy és a Batthyány család palotáit, Széchenyi szülõházát, a valamikori zsidó-negyedet, a híres sétálóutcát, a Graben-t konflisokkal, a Wurmser-huszár szobrát a magasban, a Graben és a Kohlmarkt sarkán, a Mátyás király által befejezett, valamikor Hunyadi-címeres Stephansdom-ot, az épületet, amelyben az osztrák-magyar tengeri flotta utolsó parancsnoka, Horthy Miklós dolgozószobája volt, és persze a császári palota, a Hofburg impozáns épülettömbjét… Ottlétünk ideje alatt azt hiszem, mindet láttunk, ami „a magyar” Bécsben fontos, szép és lényeges (az adventi vásár és a Rathaus, azaz a Városháza, valamint a Schönbrunn már másnapra maradt), s ha mégsem, csak magunkra vethetünk: nincs mentség,

legközelebbi bécsi utunkra edzeni kell…

Szombati napunk eredetileg a Schönbrunnal indult volna. Az útlezárások és az ünnepi autóforgalom miatt azonban halasztanunk kellett a látogatást, hiszen délre a „Szent család” római katolikus templomhoz kellett érnünk, a betlehemi láng hivatalos átadó ünnepségére. Elõtte azonban még megnéztünk néhány szép, régi épületet, megöntöztük vérrel Bécs õsi földjét (egyik cserkészlányunk szenvedett kis balesetet), megtekintettük a gazdag és látványos bécsi cserkészmúzeumot, s éppen idõben értünk a Familienplatz-ra, ahol már gyülekeztek a világ minden tájáról összesereglett cserkészek.

Az ünnepség szép volt és megható; a hatalmas templomot színültig töltötték a legkülönfélébb egyenruhákban pompázó és nyelveken beszélõ fiatalok, Európától Mexikóig és az Egyesült Államokig, akik mind-mind azért érkeztek, hogy lámpásba, mécsesbe zárva, repülõn, vonaton vagy gépkocsin õrízve-vigyázva, saját országaikba szállítsák a betlehemi Születés templomából származó lángot, a béke és szeretet szimbólumát… A magyar cserkészetet Pozsony-közeli, pécsi és nagybányai cserkészek képviselték: a háromtagú delegáció egyik tagja könyörgést mondott, a másik a nemzeti zászlót vigyázta, a harmadik a lángot vette át az oltár elõtt a lángot vigyázó kisleánytól…

Nehéz volt a helytõl, s az ünnepséget követõen fényképezkedõ, majd a templom elõtt szabad tüzeknél teázgató, beszélgetõ, ismerkedõ, jelvényeket csereberélõ cserkészektõl elszakadni. A Schönbrunnt még éppen csak nyitva találtuk, a turisták tömegében sodródva, idegenvezetés nélkül,

Fertõd után kicsit csalódottan

jártuk végig a hajdani császári kastély látogatható termeit… Annál szebbnek láttuk azonban a Rathaus elõtti téren az adventi vásárt! Még kis vásárfiára is futotta: a forralt boros pohárral kezünkben felfedezett és megvásárolt aprócska verkli mi mást is zenélhetett – Bécsben, mint a híres Kék Duna keringõt…?

Ennyi élmény után azt gondolhattuk volna, hogy ami még hátra van, az a csendes hazautazás. Pedig dehogy! Vasárnap délre Budapesten, az Ország Házába voltunk hivatalosak. Virág András (Viri), az Országgyûlés társadalmi kapcsolatokkal foglalkozó hivatalának vezetõje, s (micsoda „véletlen”?) ugyancsak cserkész fogadta csapatunkat. – Elõbb az ebéd – mondta, s nekünk – akik arra voltunk felkészülve, hogy majd az intézmény étkezdéjében kapunk valami nem kevésbé lebecsülendõ falnivalót – valósággal elakadt a szavunk, amikor a Vadászterem szomszédságában lévõ díszes Gobelin-terembe kísértek bennünket. – Tegnap még az azerbajdzsáni nagykövet ebédelt itt – monda nemes egyszerûséggel Viri, s mi a gyönyörûen terített hosszú asztalt körbeülve,

az összevillanó pincér-tekintetek

és egyszerre csendülõ tányérok „kereszttüzében” hosszú percekig pisszenni sem mertünk, amíg a fogásokat kihozták elénk…

Étkezés után országházi sétán vettünk részt. András otthonosan vezetett végig az épület mások által nem látogatható részein is (jártunk például Kövér László házelnök irodájában). Természetesen a Szent Korona elõtt is tisztelegtünk, végignéztünk egy õrségváltást, s Schönbrunnra gondolva ismét megállapíthattuk: nincs miért szégyenkeznünk, az ország legszebb háza nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, pompás díszítése, fenséges termei, csodálatos lépcsõházai, a világháborút szerencsésen átvészelt üvegablakai páratlan szépségûek.

A sétát követõen a Kossuth-téren ének-kísérettel meggyújtottuk az adventi koszorún a harmadik gyertyát, majd egy kis idõre elköszöntünk vendéglátóinktól, hiszen még a Nemzeti Galériában nemrég megnyílt nagyszabású Ferenczy-kiállítás megtekintése és egy várbéli séta is szerepelt aznapi programunkban. Este késõn és fáradtan érkeztünk szállásunkra, ezúttal a 46. sz. Kapisztrán Szt. János cserkészcsapat Fekete Sas utcai otthonába…

Utunk utolsó, hétfõi programja ugyancsak az Országházban zárult, elõtte azonban

még a Csodák Palotáját is felkerestük

a Millenárison, két órácskányi játékra, Öveges-professzor-féle kísérletekre. A Kossuth-téren már vártak a csepeli cserkészek, akikkel kis mûsor, betlehemes, ének és zene kíséretében, közösen adtuk át a betlehemi lángot az Ország Házának, vagyis az Országgyûlés alelnökének. Majd egy kis fogadáson vettünk részt – és öt, csodálatosan gazdag nap után útnak indultunk hazafelé…

Füzesabonynál az egri cserkészcsapat képviselõi várták a lángot, majd Szatmárnémetiben az ottani cserkészcsapat vezetõje. Így történt, hogy jóformán még haza sem érkeztünk, de a számunkra otthonos-meleg partiumi-erdélyi tájakon is elkezdte vándorútját a láng: kézbõl-kézbe, lélektõl-lélekig – akárcsak mi magunk az út során –, hogy majd a Romániai Magyar Cserkészszövetség lángvívõi, s idehaza a gr. Teleki Sándor cserkészcsapat tagjai segítségével karácsony estéjére minden erdélyi, nagybányai otthonba eljusson, minden erdélyi szívben ott ragyogjon…

Kép és szöveg: Dávid Lajos

***

Karácsony estéjén ki-ki KERESSE TEMPLOMÁBAN vagy a templom bejáratánál

A BETLEHEMI LÁNGOT

vagy a lángvívõ, lángosztó cserkészeket. Legyen a szállításra alkalmas gyertya, pohárba rejtett mécses, vagy lámpás nálunk, hogy hazavihessük otthonainkba a béke és szeretet messzirõl érkezett szimbólumát.

Áldott karácsonyt, békés ünnepet!

Continue reading »]]>  A Romániai Magyar Cserkészszövetség révén jutott Erdélybe a betlehemi békeláng

A Betlehemi Békelángot a Romániai Magyar Cserkészszövetség nagybányai 15. számú gr. Teleki Sándor cserkészcsapata hozta be Erdélybe 2011. december 14-én. Ide ment érte december 15-én az öt személyből álló kis csapat, első sorban a Szövetség elnökségi tagjai, akik három napon keresztül Erdély szerte osztják majd szét a béke lángját.

A betlehemi láng a krisztusi szellemiség szimbóluma, mely nagy út után tud eljutni Erdélybe is. Immár két évtizede szervezik meg a Betlehemi Békeláng akciót, melybe évről évre több ember kapcsolódik be. A Békeláng ötlete szoros összefüggésben van Jézus születésével. A pásztoroknak kihirdetett béke-kinyilatkoztatásra emlékeztet több mint 2000 évvel ezelőttről.

Az ENSZ 1986-ot a béke évének nyilvánította. Egy Habsburg Rudolf nevét viselő osztrák cserkészcsapat ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés templomában égő láng lett. Azóta évről évre Bécsből – cserkészek kíséretében – rendszerint egy-egy különleges gyermek indul Jézus születésének helyszínére, hogy a jászol helyén épült templomban, a Születés Bazilikában található örökmécsesből lángot vegyen.

 Lámpásba zárva hozzák repülővel Bécsbe, ahol egy nagyszabású ünnepség keretében veszik át az egyes országok, nemzetek cserkészküldöttségei a lángot. Ezt követően a betlehemi láng szállítása különleges lámpásokkal és örökmécsesekkel történik, a legváltozatosabb módon: autóval, autóbusszal, vonattal, kerékpárral vagy akár gyalog is szállítják, s adják kézről-kézre a cserkészek, hogy eljuttassák az otthonokba, hogy ott karácsonyig folyamatosan égjen.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség újjáalakulása óta évről évre részt vállalt a Betlehemi Békeláng szétosztásának szolgálatában. A lángot eleinte magyarországi cserkészek hozták Erdélybe, majd az elmúlt tíz évben, akárcsak idén is, a bécsi lángosztó ünnepségen részt vett erdélyi cserkészek juttatták haza. Szövetségünk, többéves hagyományhoz híven, Erdély tíz magyarlakta megyéjébe juttatja el a béke lángját és annak üzenetét.

Ebben az évben, az eddigiektől eltérőn három szinten fog megtörténni a láng szétosztása: Erdély szintjén, amikor a Szövetség öt tagja viszi el különböző településekre, s ez a folyamat zajlak a napokban is, régiók szintjén, amikor lángosztó ünnepségek alkalmával a cserkészcsapatok rövid adventi műsorral készülnek és végül pedig helyi közösségek szintjén, melynek keretén belül a helybéli felekezetek templomaiba juttatják el a csapatok a lángot.

Ennek megfelelően december 15-én a következő településekben járt a küldöttség, melyet Kasza Tamás elnök vezet: Nagybanya, Szilágycseh, Szilágysomlyó, Torda, Székelykocsárd, Nagyenyed, Déva. December 16-án a magyarlapádi, marosvásárhelyi, marosszentgyörgyi, szovátai, parajdi, farkaslaki, udvarhelyi, és sepsiszentgyörgyi cserkészcsapatoknak adták át a lángot. December 17-én pedig, az út utolsó napján, a következő települések cserkészcsapataihoz viszik el a lángot: Kovászna, Szentkatolna, Kézdivásárhely, Csíkszentmárton, Csíkszereda, Csíkcsicsó, Csíkrákos, Csíkmadaras, Gyergyóditró, Maroshévíz, Borszék, Szászrégen.

Kerekes-Salánki Orsolya

RMCSSZ – PR felelős

Continue reading »]]> Kedves Cserkészvezető testvéreim!

Az elmúlt években a szövetségünk vezetőképzési rendszere egy folyamatos fejlődésen, változáson ment keresztül, annak tudatában, hogy az évi rendszerességgel megszervezett minőségi vezetőképzés alapfeltétele a csapatokban zajló igényes munkának. Eredményeként a szövetségben, csapatainkban és az őrsök munkájában is tapasztalunk látványos fejlődést.

Annak érdekében, hogy a képzettek gyakorlatban is ki tudják próbálni, amit megtanultak és a táborozás költségeit is minimálisra szorítsuk, néhány éve elkezdtük a különböző képzési folyamatokat egy közös táborba összehangolni, aminek eredményeként négy egymástól független, de mégis szervesen együttműködő altábor alakult ki: Az Őrsvezetőképzés, a Segédőrsvezető-képzés, a Kiscserkész tanyázás, illetve az ezeknek hátteret nyújtó, kisegítő altábor (GHB). Ennek előnyeit az előbb kiemeltem, hátránya az, hogy egyszerre sok embert mozgat meg, és köt le. A négy altábor vezetéséhez 40-50 felnőtt vezető közös munkájára van szükség, és legalább negyven 16 éven felüli kisegítőre.

Ezen kívül, a Segédvezető képzés az alacsony létszám következtében, és a nagyobb hatékonyság érdekében országos szintről idéntől hivatalosan is áttevődik Kárpát-medencei szintűre, a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának az égisze alatt lesz meghirdetve, és megszervezve.

Mindent összevetve, az idei év vezetőképzési folyamatának az összköltsége valószínűleg 60 000 RON körül lesz, ebbe beletartoznak a találkozási hétvégék, a tábor és az eszközök költségei is.

Ahhoz hogy mindez megvalósulhasson, közös összefogásra van szükség szövetségi szinten. Saját jól megfontolt érdekünkben bíztassuk vándor és kósza cserkészeinket arra, hogy jöjjenek segíteni, és egyúttal tegyék le valamelyik különpróbát. Ezzel egyidőben biztosítunk számukra korosztályi programot, és elősegítjük a vezetőképzés megvalósulását.

                                                                                                                       Kerekes-Salánki István csv. (Mókuska)

                                                                                                                                      vezetőképző vezető

2012. december 12. Csíkszereda

A fentiek értelmében a Romániai Magyar Cserkészszövetség vezetőképzéseket illetve nyári tábort / tanyázást hirdet meg a 2011 – 2013 időszakra az alábbi kategóriákban:

1.      Segédvezető-képzés (SVK)

2.      Őrsvezetőképzés (ŐVK)

3.      Segédőrsvezető-képzés (SŐVK)

4.      Országos kiscserkész tanyázás (KCST)

5.      GH, Balta kisegítő altábor (GHB)

-         A meghirdetésben kiírtaknak csak akkor tudunk eleget tenni, ha lesz elegendő jelentkező minden altáborba.

-           Figyelem: a határidők pontos betartása alapfeltétele minden képzésnek, bejelentkezésnek.

-           Kérlek, figyelmesen olvassátok és tanulmányozzátok át a kiírásokat, és bíztassátok cserkészeiteket, és egymást a bejelentkezésre.

Continue reading »]]>

„Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet.”

(Mt 28,19)

Kedves Cserkész Vezető Testvérek!

            Isten segítségével VII. alkalommal is megszervezzük a VE†LE –t, a Vezetők Lelkigyakorlatát, amelyre  szeretettel meghívunk mindannyiotokat.

A szövetségi vezetőkkel való megbeszélés után úgy gondoltuk, hogy két helyszínen is megszervezzük a VE+LE – t, hogy a távolság és anyagi kiadások ne legyenek akadálya a rendezvényen való részvételnek. Ezévben a két helyszín Székelyudvarhely és Magyarlapád lesz.

            Jöjjetek el, hogy e lelkigyakorlatozás által közösen álljunk mindannyiunk vezetője, az Úr Krisztus mögé, mellé, aki erőt ad a nagy misszióhoz, a cserkészet lángjának, lelkületének, életmódjának terjesztéséhez.

Székelyudvarhely

Helyszín: Székelyudvarhely, a Református Kollégium betlakása – a Patkóban

Időpont: 2011. december 10 – 11., szombat 9⁰⁰ – vasárnap 12⁰⁰

Témája: MISSZIÓ.

Tervezett program:

Szombat  -  2011.XII.10.

9⁰⁰ –            Ráhangolódás

10⁰⁰ – 11⁰⁰  Létem küldetés – I. Előadás – Gede Ildikó

11⁰⁰ – 12⁰⁰  Személyes idő –

12³⁰ – 13⁰⁰  Visszatekintés – közösségi ténykedés

13⁰⁰ – 15⁰⁰  Ebéd és ebédszünet

15⁰⁰ – 16⁰⁰   Missziós területek és lehetőségek – II. Előadás –Botár Gábor

16³⁰ – 17⁰⁰  Csoportos ténykedés

17⁰⁰ – 18⁰⁰  Misszós tapasztalatok – Amire rájöttünk életünk útján… – III.Előadás –

18³⁰ – 19⁰⁰  Adventi gyertyagyújtás – ima

19⁰⁰ -20⁰⁰    Vacsora

20⁰⁰ -22⁰⁰    Film és megbeszélés

Vasárnap  -  2011.XII.11

8⁰⁰ – Reggeli meditáció

9⁰⁰ – Szentmise – Istentisztelet.

Szállás: 10 RON

Hozz magaddal: Bibliát, cserkészegyenruhát, hálózsákot, három étkezéshez eledelt vagy pénzt (vásárolni lehet).

Részvételi szándékotokat jelezzétek 2011. december 8-án este 21⁰⁰-ig a:

 0745 – 387 868 telefonon,  illetve cserkeszgazsi@yahoo.com  címen.

Magyarlapád

Helyszín: Magyarlapád

Időpont: 2011. december 10 – 11., szombat 9⁰⁰ – vasárnap 12⁰⁰

Témája: MIÉRT VAGYOK, LESZEK CSERKÉSZ VEZETŐ?

Vezérgondolata: „A VELE a szövetség motorja”.

Tervezett program: A program egész napos lesz, vagyis szombat reggel 9 órára van a gyülekező. Szombat este egy pohár borocska mellett baráti beszélgetéssel melegítjük lelkünket. A program a vasárnap reggeli áhítattal, illetve felekezet szerinti istentisztelettel/szentmisével ér véget.

Szállás: ingyenes

Étkezés: 20 RON

Hozz magaddal: Bibliát, cserkészegyenruhát, hálózsákot, szivacsmatracot.

Részvételi szándékotokat jelezzétek 2011. december 8-án este 21⁰⁰-ig a:

0751-293 996 telefonon,  illetve borbandia@gmail.com  címen.

FONTOS:   Ha valaki úgy tud jönni, hogy péntek este érkezik, akkor van szállás szombatra virradóra.

      Bármelyik időpontban szállítok az enyedi állomásról, tehát éjjel is.

                                                                                                                             Légy résen!

                                                                                                      Simó Gáspár csv. és Borbándi András sv.

                                                                                                                     RMCsSz lelkivezetők

Continue reading »]]> Lassan már a Mikulást várjuk, és karácsonyra készülődünk, ezért furcsán hangozhat a fürdőruha jelszó ilyenkor. De nem nekünk, akik részt vettünk Kolozsváron az őrsvezető-továbbképzőn november 18–19-én!

Péntek este kevesebben gyűltünk össze, mint amennyien szerettünk volna, de ennek ellenére egy élménydús hétvége elé nézhettünk. Egy olyan filmet néztünk meg, amelyből nem hiányoztak a vicces jelenetek, mégis egy komoly témát dolgozott fel. A film után, tea mellett megoszthattuk egymással a filmmel vagy a témával kapcsolatos véleményünket, és tovább boncolgathattuk a témát.

Szombaton fergeteges játékokkal kezdtünk! Először csak ismerkedtünk, majd azt is kipróbáltuk, hogy egy kb. 1 méter magas (vagy egy kicsit több) elektromos falon hogyan juthatunk át mindannyian, anélkül, hogy hozzáérjünk, és megrázzon az áram. Az eleje könnyen ment, a vége jelentett kihívást, de extrém módon ezt is megoldottuk. Elképesztően jó volt, hogy nem ismertük mind egymást, mégis összetartással és együttműködéssel milyen sokat el tudtunk érni.

A játékokat beszélgetés követte, és ezután jött a nap fénypontja: kiderült, hogy mit is rejt ez a titokzatos jelszó. Uszodába mentünk, no de nem egyszerű lubickolás várt ránk, hanem búvárkodás. Mindenki felpróbálhatta a búvárfelszerelést, és megtapasztalhatta, hogy nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Igaz, hogy csak az uszoda alját lehetett látni a víz alatt – esetleg kalimpáló lábakat –, mégis nagy élmény volt mindenki számára. (Egyébként a fantázia semminek sem szabhat határt, akár a tenger mélyén is járhattunk képzeletben. J)

Mire mindenki visszaért a rendezvénynek helyet adó iskolába, már meleg ebéd várta a kiéhezett társaságot. De sokat nem is ültünk egy helyben, mert ebéd után már útnak is indultunk, és meg se álltunk, csak a híres Szent Mihály templom tornyának a tetején. Sajnos nem jártunk szerencsével, mert a köd miatt nem láthattunk messzire, de azért megállapítottuk, hogy fentről már nem is tűnik olyan magasnak.

Miután újra visszaértünk az iskolába, játékos feladatokat kaptunk, amelyben különböző szomorú helyzetet, vidámmá, pozitív töltetűvé kellett varázsoljunk. Ezt követően pedig megoldásokat kerestünk olyan problémákra, amelyekkel a jelenlevők őrsvezetőként már találkoztak. A nap végén kicsit elcsendesedtünk, közösen énekeltünk a rövid mise alatt, ami különösen nekünk volt tartva. A rendezvényt egy kiértékelős vacsorával zártuk, amikor mindenki elmondhatta, hogy mi tetszett, és mi nem ezen a hétvégén. (Nagy örömünkre nem volt negatív kritika. J)

Bár kevesen voltunk, de aki eljött, az nem bánta meg! A rövid idő ellenére egészen jól összerázódtunk, és sokat nevettünk együtt. Bízunk benne, hogy jövőre is sor kerül erre a rendezvényre, akkor reméljük, hogy többen fognak részt venni, és legalább ennyire vidám és élménydús lesz a hétvége!

Lakatos Aliz, 177. sz. Dónát cscs.