Egyik:

Indulj el, gondolatban, és keresd fel azt a helyet, ahol jól érzed magad...

egy kertben? a mezön? a folyó vagy patak partján? a domboldanlon? vagy egy hegytetön?

ott ülsz vagy állsz, ahol jól érzed magad...

talán egy fának, egy sziklának támszkodsz, vagy hanyatt fekszel

ott látod az eget, a felhöket, a nap sugarait

vagy a hold fényét, ahol jól érzed magad...

érzed alattad a földet, a füvet, egy kavicsot...

meghallod a hangokat,

a szél, a fák lombjainak susogását, madárfüttyöt, a távolban egy kutya vakkantását, egy elsuhanó autó zaját, a csend hangjait

megérzed az illatokat,ott ahol jól érzed magad,

a mezö illatát, a virágokét, a levegöét

idözz el itt egy kicsit, most, vasárnap reggel, ahol jól érzed magad... -

a Teremtésben, ahol a Teremtövel találkozol...

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Egyik:

HISZEK EGY ISTENBEN, MINDENHATÓ ATYÁBAN, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK TEREMTÔJÉBEN.

Másik:

Egy éjszaka egy béka brekegése zavarta meg a kolostor kertjében imádkozó szerzetest. Megpróbált nem odafigyelni rá, - hiába. Elfutotta méreg és rákiáltott a békára:

„Csönd! Imádkozom!"

A szerzetes kérése, mivel szent ember volt, meghallgatásra talált az égben.  Minden teremtmény nyomban elnémulva adta meg neki az imához szükséges csendet.

De ekkor egy hang zavarta meg a barát imáját.

Belülről jött, a lelke mélyéről:

„És ha Isten ugyanolyan szépnek találja a béka brekegését, mint a te zsoltáros imádat?!..."

„Mi tetszhet már Úrnak egy béka brekegésében? - válaszolta a szerzetes kelletlenül.  De a hang nem csitult el:

„Akkor miért teremtette az Isten a békát ilyen hanggal?"

A barát elhatározta, utána jár a kérdésnek.

Odaszólt a békának:

„Brekegj!"

A béka teljesítette a parancsot, hamarosan a környék összes békája csatlakozott hozzá. Koncertjük betöltötte az éjszakát.

A szerzetes hallgatta, hallgatta, egyre szebbnek találta a késői békazenét. Harmonikusan illett a holdfényes éjszakához.

Amikor felállt, hogy cellájába menjen, még egyszer hallani vélte a hangot a lelke mélyéből:

„Régen nem éreztem már ennyire, hogy hiszel bennem..." súgta fülébe a Teremtő...

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Másik:

ÉS JÉZUS KRISZTUSBAN, AZ Ô EGYSZÜLÖTT FIÁBAN, A MI URUNKBAN,

Egyik:

"Vádlott, beismeri-e, hogy vallásos törvények és hagyományok megszegésére buzdított?"

"Beismerem..."

"Vádlott, beismeri-e, hogy  bünözökkel, a nép elnyomóival, asszociális elemekkel, a társadalom söpredékével tartott szoros kapcsolatot?"

"Beismerem..."

"Vádlott, beismeri-e, hogy kritizálta az egyházat, söt, néha ellene is dolgozott?"

"Beismerem..."

"Vádlott, beismeri-e,  hogy megfelelö képesítés nélkül gyógyító tevékenységet folytatott?"

"Beismerem..."

"Vádlott, mondja meg a  nevét és születési helyét!"

"Nevem Jézus, a judeai Bethlehemben születtem..."

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Egyik:

AKI FOGANTATOTT SZENTLÉLEKTÔL, SZÜLETETT SZŰZ MÁRIÁTÓL,

Másik:

engem nem kédeztek

születésemkor

aki megszült

nem kérdezték

születésekor

senkit sem kérdeztek

születésükkor

kivéve Öt, az egyet

és Ö

igent mondott    (Kurt Marti)

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Másik:

SZENVEDETT PONCIUS PILÁTUS ALATT

Carl Gustav Jung, a lelkészcsaládból származó svájci pszichológus, házának egyik ablakára a keresztet hordozó Krisztus képét festette. 

"Tudja,  ez a legfontosabb, amit meg kell tanulnunk...  - mondta egy látógatójának, egy teológiai tanárnak.-  Nemrég jártam Indiában és ott erre újra rádöbbentem:  bármely földrészen éljünk is, a szenvedés kérdésével meg kell bírkóznunk.

Tudja, a távolkeleti ember megkisérel érzéketlenné válni a szenvedéssel szemben.

Mi, nyugatiak inkább a legkülönbözöbb testi, lelki és szellemi kábítószerekhez folyamodunk.

Egyik sem kielégítö megoldás.

A szenvedést le kell gyözni.

Legyözni pedig csak akkor lehetséges, ha mangunkra vállaljuk. Ezt tanuljuk a keresztet hordozó Krisztustól"

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Másik:

MEGFESZÍTETTÉK, MEGHALT ÉS ELTEMETTÉK.

ALÁSZÁLLT A POKLOKRA, HARMADNAPON FELTÁMADT A HALOTTAK KÖZÜL,

FÖLMENT A MENNYBE, OTT ÜL A MINDENHATÓ ATYA ISTEN JOBBJÁN;

ONNAN JÖN EL ÍTÉLNI ÉLŐKET ÉS HOLTAKAT.

Egyik:

egyes urak szeretnék

ha majd a halál minden számlát

kiegyenlítene

és az urak uralma

s szolgák szolgasága

mindörökre s végleg

jóváhagyattatna

egyes urak szeretnék

ha az örökkévalóságban

megmaradhatnának

drága sírboltjaikban

s szolgáik

az olcsó közsírokban

de jön egy feltámadás

egészen más mint vártuk

jön egy feltámadás

mikor isten támad fel

az urak ellen

és minden

urak ura

a halál

ellen                         (Kurt Marti)

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Egyik:

HISZEK SZENTLÉLEKBEN.

(Másik)      (Egyik)

a remény – gyalog jár

a remény – biciklizik

a remény – vonaton utazik

(Egyik)      (Másik)     

a remény – felhöket nézeget

a remény – köszön a holdnak

a remény – tatlál idöt

(Másik)      (Egyik)

a remény – megvédi a sünt és a fákat

a remény – menekülöket bújtat

a remény – papír-zacskóba vásárol

 (Egyik)      (Másik)     

a remény – elbukik és feláll újra

a remény – áthág a hegyeken

a remény – a tengert átússza

(Másik)      (Egyik)

a remény – kiváncsi marad

a remény – felfedezi, mi öszetartozik

a remény – szövetségesek keres

(Egyik)      (Másik)     

a remény – tud nélkülözni

a remény – élvezni tud

a remény – szerelmet lobbant lángra

(Másik)      (Egyik)

a remény – tud haragudni

a remény – tud szomorú lenni

a remény – tud éltetön nevetni

(Egyik)      (Másik)     

a remény – küzd mások igazáért

a remény – táncolva ünnepel

a remény – gyengéddé tesz

(Másik)      (Egyik)

a remény – nincstelen

a remény – mindent akar

a remény – imádkozik isten országáért

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Egyik:

HISZEM AZ EGYETEMES KERESZTYÉNANYASZENTEGYHÁZAT,

A SZENTEK KÖZÖSSÉGÉT, A BŰNÖK BOCSÁNATÁT,

Másik:

elindultak, egykor, a keresztyének

hogy tanitsák – fehérnek, feketének:

nem szentek             -            a hegyek

nem szentek             -            a források

nem szentek             -            a fák

nem szentek             -            az álatok

nem szentek             -            az emberek

semmi sem szent, mi földi

csak isten szent, a mennyei

és megszentségtelenítetették

a földet ök, mi

isten gyermekei    (Kurt Marti)

Mindnyájan: llaudates omnes gentes

Másik:

HISZEM LELKÜNKNEK FELTÁMADÁSÁT ÉS AZ ÖRÖK ÉLETET.

Egyik:

Úgy történt, hogy ikrek fogantak az anyaméhben. Ahogyan növekedtek, úgy növekedett hálás örömük is.

„Hát nem nagyszerű, nem csodálatos, hogy élünk?!" –szólalt meg az egyik.

Így kezdték világukat felfedezni. Amikor pedig ráleltek arra a bizonyos zsinórra, amely anyjukhoz kötötte és táplálta őket, lelkendező örömben törtek ki:

„Milyen végtelen az anyánk szeretete, hogy saját életét osztja meg velünk!" – Így teltek a napok, a hetek, a hónapok. Aztán egyszer csak észrevették, hogy nagy változások történnek.

„Mit jelentsenek ezek a változások?" – kérdezte egyikük.

„Ez azt jelenti –felelte a másik -, hogy hamarosan elhagyjuk majd ezt a csodálatos világot..." morfondírozott a másik.

„De én egyáltalán nem akarom elhagyni ezt a világot!" –csattant fel a másik – „én örökre itt szeretnék maradni.

„Hát, nincs más választásunk, mennünk kell," - felelte a testvére, és még, kissé bizonytalanul hozzá tette: „talán, talán mégis van élet a születés után..."

„Ugyan már, hogyan lehetne?!" – ellenkezett a testvére. „El fogjuk veszteni az éltető zsinórt, és a nélkül meg hogyan lehetne életben maradni? … Meg aztán mások is voltak már előttünk itt, ebben a méhben, azoknak is el kellett menniük, - de, de egyikük sem tért vissza sohasem. Hát egyikük sem mondhatta meg, hogy valóban lenne élet ott, kint is...  Nem, hamarosan közeledik a vég, hidd el!"

Egyre lehangoltabb lett, végül kifakadt:

"Ha a fogamzás a születéssel végződik, mi értelme van egyáltalán ennek a méhen belüli életnek? Teljesen értelmetlen az egész. – Sőt, még az is lehet, hogy az a bizonyos anya nem is létezik."

„De hát léteznie kell",  - ellenkezett a másik -, hogyan lehetnénk különben itt és maradhattunk volna eddig életben?"

„Láttad te, valaha is, ezt - az úgynevezett - anyát? – És ha csak a képzeletünk szülte Ha mi csak kitaláltuk, hogy jobban elviseljük ezt az életet itt...?!"

Így teltek utolsó napjaik az anyaméhben. Kétségek, kérdések, félelmek gyötörték őket.

Aztán elérkezett a születés ideje.

Amikor az ikrek elhagyták eddigi világukat, szemük kinyílott, rácsodálkoztak az új világukra. ... és amit ott találtak, az minden képzeletüket messze felülmúlta...

Másik: Ámen

Mindnyájan: llaudates omnes gentes