1. Communio-communicatio  (összeköttetés, közlés)

A communicatio szó a communio (közösség) szóból ered. Az ember sajátossága a beszéd. A gondolkodás kifejezése. Az ember a beszédet a közösségben gyakorolja. A közösség, a kapcsolat az ember „tápláléka”. E nélkül az ember belepusztulna. Már az orvostudományban is nyilvánvaló, hogy az orvos mennyire sokat gyógyíthat a személyiségével. Az orvos-beteg kapcsolat lett maga az orvosság, a gyógyulás.

A közösségi életet mindig befolyásolták a történelmi változások. Voltak korok, amikor minden egyén elfogadta a hagyományokat, később a családfő vitte tovább a családba, ma már mindenki önmagában kell megtalálja az értékeket. Kivesztek az értékek. Ebben a zűrzavarban az ember tanácstalan. Mivel megromlott a közösség, megromlott a kommunikáció is.

2. A kommunikációs kapcsolat

P. Watzlawick szerint az ember nem tud nem kommunikálni. Az ember nem csupán beszéd által fejezi ki magát, hanem teljes léte által.

A hit terén az Istennel való kapcsolat terén azt mondjuk, hogy a kommunikációnak két fele van: a megszólító (Isten) és a megszólított (én).

Az emberi  kommunikáció megromlott. Mára már a Szentlélek csodájának tartjuk, ha mégis sikerül megértenünk egymást. Az embert kíséri a meg-nem –értettség.

A kommunikáció sajátosságairól mindig tudtunk, csak éppen nem tudtuk, hogy tudunk róla. Az emberi kommunikáció az embereket összekötő összetett  kapcsolati rendszer.

A kommunikáció modelljét a következő kérdések mentén állapíthatjuk meg: ki közöl, mit, milyen eszközökkel, kivel, milyen hatással? A kommunikáció verbális és non-verbális elemekből áll.

3. A kommunikáció elvei

1. Nem lehet nem kommunikálni. Minden közöl valamit (a hallgatás is).

2. A kommunikációnak mindig van tartalmi és kapcsolati része. Általában az határozza meg a beszélgetést, hogy az illetők milyen viszonyban vannak egymással.

3. A beszélgetést az is meghatározza , hogy milyen időközökben szakítják meg egymás beszédét.

4. Az emberi kommunikáció digitális (szavakból felépülő) és analóg (hanghordozásból, mimikából, testtartásból felépülő) részekből áll.

5. A kommunikáció egyenrangú vagy kiegészítő formában történik. Egyenrangú: hasonló lelkiállapotban van a két fél, kiegészítő: azért mondom el bánatom, hogy társam megvigasztaljon.

4. Az összetett kommunikáció alkotóelemei:

1. Függ az életkortól. A serdülőkori (12-17 év) kommunikációs igény: elbeszélgessek a másik nem tagjaival, illetve  próbálok kapcsolatot teremteni a nem egykorúakkal.

2. A kommunikáció körforgásos.. Mindenkinek jogában kell álljon a nyílt véleménymondás.

3. A nem verbális (nem beszédes) kommunikáció mutatja az érzelmeket.

4. A leggyakrabbi zavar amikor az egyén önellentmondásos. Ilyenkor az érzelmei és a beszéd tartalma nincs összhangban.

5. A kommunikációt befolyásolja a társadalmi és a kulturális környezet.

5. Az alkalmazott kommunikáció

A kapcsolatot (communiot) már a beszélgetés (communicatio) megkezdése előtt sok tényező formálja: a kapcsolatfelvétel módja az illetővel, esetleg megállapodás egy újabb beszélgetésben, a beszélgetés helyének meghatározása, a beszélgető társak ülésrendje, a beszélgetés kereteinek meghatározása.

Más tényezők: előzetes meggondolások, a beszélgetés elemei.

A beszélgetést és a kapcsolatot veszélyeztető elemek:

-magyarázkodás: „nagyon haragszom, hogy az utóbbi időben csak verekszünk.”

-elviccelés: „ezt a kis kellemetlenséget biztos megoldod.”

-okfeltárás: „szerintem az a baj, hogy túlságosan ideges vagy.”

-szenteskedés: „hinnünk kell, hogy Isten próbára tesz, de kegyelmes is.”

-általánosítás: „manapság sokan csalódnak a szerelemben.”

-lelkizés: „nem helyes ha képtelen vagy békességben élni.”

-saját példákra hivatkozás: „ a saját helyzetemből ismerem ezeket az érzelmeket.”

-tanács, utasításadás: „tanácsolom, hogy néhány napig ne gondolj a kapcsolatotokra, hogy megnyugodj.”

A beszélgetés „bábáskodás” kell legyen. Segítenünk kell az új élet megszületését, viszont a szülés munkáját nem vállaljuk magunkra, nem befolyásoljuk a születendő gyermek nemét.

Segítenünk kell társunknak kibeszélnie a „kimondhatatlant”. Néha gondolataink kimondhatatlannak tűnnek. A kimondhatatlan kibeszélését a következőkkel segíthetjük:

-figyelő meghallgatás: másik érezze, hogy minden részletre figyelünk

-beleélés: a részvétem részvétel és nem átvétel.

-visszatükrözés: segítsünk társunknak érzelmei kifejezésében.

-elfogadás: olyannak fogadjuk el társunkat, amilyen ott abban az állapotában.

-támogatás: problémáiban elkísérjük

-kiútkeresés: segítünk neki megtalálnia saját megoldását.

A beszélgetés utolsó tényezői: a beszélgetés befejezése illetve annak kiértékelése.