1848 március 15-e van, reggel. Néhány fiatal pesti lakos a szokásos kávéját indul meginni a Pilvax-kávéházban. (Ezek a polgárok valójában az őrstagok, akiknek csakis az útjeleket kell követni az első állomásig anélkül, hogy a fentebb írtakon kívül valamit is tudnának magukról vagy az eseményekről.)

1.      Az első állomás maga a Pilvax-kávéház, ahol Petőfi Sándor és Vasvári Pál ül az asztalnál, és tárgyalják a napirendi országos aktuális ügyeket, azt a bizonyos forrongást, ami a levegőben érezhető. A megérkezett cserkészeket az asztaltársaságukba fogadják. Itt nekik ismerkedniük kell e kortársakkal betartva az ismerkedés illemtanát, a viselkedés és beszéd illemtanát nyilvános helyeken. Közben bejön Irinyi József fellelkesülve a hírtől, hogy Bécsben kitört a forradalom két nappal ezelőtt. Petőfiék felbátorodva elérkezettnek tartották az időt a konkrét cselekedetekre, s nyomban ki akarják vívni a sajtószabadságot, de előbb meg akarnak győződni afelől, hogy a kávézgatók melyik párthoz húznak, igazi magyarok-e, akik a nemzet ügyét szolgálják. Ennek érdekében kikérdezik őket a magyar nép eredete felől, kérik a rokon nyelvek felsorolását, néhány fontos ünnep bemutatását, a Himnusz és a Szózat felmondását, a címer szimbolikus magyarázatát és a koronázási jelvények felsorolását. Miután a forradalmárok meggyőződnek igaz magyarságuk felől, a forradalom kitörésének örömére isznak és elénekelnek két népdalt. „Talpra, magyar…”- harsogja Petőfi.

Ezzel Petőfi meghagyja nekik, hogy jó forradalmárok lévén Kossuth Lajosnak, a reformpárt és -mozgalom vezetőjének jó segédei lennének, ezért induljanak is tovább, hogy lássák, milyen szolgálatot teljesítsenek.

2.      Eljutnak a 2. állomásig, ahol egy hírvivő felolvassa Kossuth lelkesítő beszédének egy részletét: „nem lehet, hontársaim, hogy tétlenül üljünk akkor, amikor dicső magyar hazánkat az osztrák kutya fegyveres támadással fenyegeti! A szabadságunk forog kockán! Jöjj, bátor harcos, és vívd ki függetlenségedet, szabadulj meg jobbágysorsod alól és légy a magad ura. Itt, most csak te dönthetsz! A nemzet életét változtatod meg, jobb jövőt adsz a fiaidnak. Árpád népe, egyesülj, harcolj a 12 pont megvalósításáért! Le a vasrabigával! Jöjj, verődj a sereghez, légy katonája a nemes céloknak, egyesülj az ellenség ellen! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”

Közben elárulja e hírvivő, hogy ’48 szeptember 11-én Jellasics horvát bán fegyveres támadást indított Magyarország ellen, s meg kell akadályozni, harcolni kell vele. Ennek érdekében két őrstagnak át kell kelniük a patakon a fölé kifeszített kötélen keresztül, mert a túlsó oldalon van elrejtve Kossuth titkos tanácsa, parancsa, amit követni kell.

A zöldben elrejtett levélben ez áll rovásírással: „Menj Pákozdra!” Ezt kell továbbítania az egyik cserkésznek morze-jelekkel a patak túloldalán várakozó három cserkésznek. Ezek ha megértették az üzenetet, a másik két cserkész visszajöhet a patak innenső oldalára ugyancsak a kötélhágcsón, és együtt mennek Pákozdra.

3.      Pákozdnál hírül adja egy parancsnok, hogy immár ők is része a negyvenezer főből álló összegyűlt seregnek. Itt az őrs a következő feladatot kapja: felmászván egy fára, körül kell tekinteni max. 30 másodperc erejéig, s leszállván onnan, vázlatot kell készíteni a környékről, megjelölvén a fontosabb domborzati formákat. Ezután meg kell becsülni, majd mérni a megmászott fa magasságát.

Ha ez megtörtént, az összeverődött sereg pákozdi győzelmét jelenti az, ha kúszva egy kötélhálón sikeresen végigmennek anélkül, hogy a madzagokat érintenék.

4.      Az útjeleket követvén elérnek szeptember 30-ra a Csepel-szigetre, ahol Görgey Artúrral találkoznak. (Minden állomásnál más-más ember tölti be Görgey szerepét.) Ő bejelenti, hogy Kossuth Lajos megbízásából mostantól ő a magyar csapat vezére. Itt fogva tartják gróf Zichy Ödön nagybirtokost, Jellasics kémjét. Itt Görgey megkéri az őrsöt, hogy legalább négyféle csomóval kötözzék meg a foglyot oly módon, hogy el ne szökhessen.

Görgey megdicséri a forradalmárokat, hogy „ily nemes és győztes csatát vívtak” Pákozdnál, azonban elárulja, hogy ezen újoncokból, parasztokból, régi katonákból és urakból verbuvált csapatot ki kell képezni, hogy ütőképes hadsereggé váljon. Ennek érdekében a hadvezér kikérdi az alapvető térképészeti ismereteket, meg kell határozniuk az égtájakat iránytű nélkül, sípjelek és alakizás ismereteit bizonyítják, illetve be kall pakolniuk egy hátizsákba egy többnapos kirándulásra való felszerelést, aminek tartalmát ismét ők határozzák meg.

Ezután indulhatnak a harcra.

5.      1849. február 5. van, amikor Görgey serege egyesül a Klapka György vezette felső-tiszai sereggel. Klapka szomorúan ecseteli: „Egy hónappal ezelőtt a Ferenc József osztrák legényke bérencei elfoglalták a mi gyönyörűszép fővárosunkat és megcsúfolták nemzeti önérzetünket. Jöjjön csak elém az a Windisch-Grätz tábornok!”

Klapka meg akar győződni, hogy a katonák elég ügyesek és bátrak-e. Ezért kopjafát faragtat, amit magukkal hordanak, tábori kaput kell készíteniük, illetve felverniük egy sátrat. Itt fogadalmat tesznek a próbázók, hogy az erdélyi sereggel együtt ki fogják vívni a nemzeti jogaikat.

6.      Itt Görgey köszöni azt a bizalmat, amit Klapka és most már a hozzájuk csatlakozó erdélyi vezér, Bem József neki leelőlegeztek, hogy a magyar honvédsereg élén ezt a tavaszi hadjáratot a nemzeti szabadságért megvívhatja.

1849. május 21. Elérkezett a nap, melyen fel kell szabadítaniuk a főváros elnyomott lakóit a türannisz uralma alól, hogy kivilágoljék szabadságuk napja. A pontozók itt azt bírálják, hogy miképpen jeleníti meg a győztes csatát legalább 3 cserkész egyéni szereplés által úgy, mintha az egy tábortűzi előadás témája lenne. Ugyanakkor a szerszámok karbantartásának kikérdezése után ki kell élezni egy fejszét, majd cserkészbotot kell készíteni. Ez utóbbit az őrs magával viszi.

7.      Útközben találkoznak egy követtel, aki jelenti, hogy kétszázezer orosz lépte át az erdélyi határt és tart feléjük. Görgey elrendelte: „Azzal a sereggel kell előbb megvívni, amelyik közelebb van hozzánk, és amelyik a legtöbb sebet ejtette népünkön: az osztrákokkal. Ezt pedig minél hamarabb, mielőtt még az orosz velük egyesülhetne. Komáromban gyűlünk össze, az szinte bevehetetlen. Előre!”

Itt az őrsnek meg kell határoznia vonatmenetrend segítségével, hogy melyik az az időpont, óra, amikorra az ország 8 helységéből érkező seregek Komáromban mind együtt vannak. Ehhez természetesen össze kell állítaniuk a Komáromba abból a 8 helységből érkező vonatok menetrendjét, majd nekik is el kell indulniuk Komárom felé.

8.      Megérkeznek Komáromba, de későn, mert az osztrák sereg július 2-án Haynau tábornok vezetésével már megtámadta a várost, noha nem győzedelmeskedett. Ezt a csatahelyen sérülten fekvő Görgey meséli el az odaérkező forradalmároknak, akik viszont meg kell vizsgálják a hadvezér pulzusát és légzését, el kell látniuk a vérző sebeit és bekötni pólyával. Ezután bizonyságát teszik annak, hogy ismernek 10 gyógynövényt, s legalább háromból, amit a környéken találnak, gyógyteát készítenek a beteg Görgeyinek. Ehhez azonban ismertetniük kell a tűzrakás szabályait, és be kell mutatniuk 5 tűzfajtát. Ezután fel kell ismerniük 5 állatnyomot, egyet pedig ki kell önteniük. (Itt az idő szűke miatt kötelezően fel kell osztaniuk egymás között a feladatokat.)

Végül pedig Görgey ezzel a biztatással ereszti útjukra őket: „Kövessétek a bresciai hiéna, Haynau lábnyomait Világosig, ott majd végleg leszámolunk! A cserkészbototokról ismerlek meg titeket!”

            A „nyomokat” követvén az őrs eléri a fogadópontot, a beérkezés állomását, Világost, ahol gyűl a sereg.

Megjegyzések:

15 szervezőre, illetve próbáztatóra van szükség: Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, egy hírvivő, egy parancsnok, Görgey Artúr (3), gróf Zichy Ödön, Klapka György, 2 pontozó, egy követ, indító és fogadó cserkész.

Az akadálypálya állomásai között 400 m távolság van. A nyolc állomás 2800 m hosszú, amihez hozzájön még 150-150 m az indítópont és az 1 állomás, illetve a 8 állomás és a beérkezési pont között. Ez összesen 3,5 km, aminek megtételére 60 percet számítok.

A próbapontoknál maximum 30 percig lehet a versenyzőket fenntartani. Számításaim szerint 40 perces időközönkénti indítással 5 őrs összesen 8 óra alatt teszi meg a kijelölt pályát. A legelső őrs reggel 9-kor indul, a legutolsó délután, legkésőbb 16 órakor ér célba.

Itt mindenkit a beérkezés után a forradalmárok vezető személyiségei egy erőgyűjtésre, ebédre várják, s a teljes létszám meglétéig népdalok és Kossuth-nóták tanulásával játékkal töltik el az időt. A 16 órakor érkező őrs ebédszünete alatt lebontják az akadálypályát, a javítóbizottság pedig dolgozik: a legnagyobb elérhető pontszám a 100. Ebből a legalább 95-t elérő őrs első érdemdíjjal, a legalább 90-t elérő második, a legalább 85-t elérő őrs pedig harmadik díjban részesül.

17 órakor kezdődik a csata, a Világosnál lezajló számháború a forradalmárok és a próbáztató cserkészek között, akik most az osztrák szerepét játsszák. Ennek végkimenetele dönti el a világosi ütközés eredményét. Ha a forradalmár őrsök nyernek, akkor Görgey vezetésével Komárom fele indulnak egy reményteljes győzelem hitével; ha pedig vesztenek, akkor Görgey derék módon leteszi a fegyvert. Mindenképpen ünnepélyes keretek között jutalmazza a legügyesebb, legradikálisabb őrsöket egy-egy kokárdával és arany/ezüst/bronz érdemdíjjal („a haza hőse”), illetve megdicséri az összes felkelőt, hogy harcoltak a testvériség, szabadság, egyenlőség nemes céljainak érdekében, s felolvassa az eredményeket.

Ezek után mindenki visszaindul a táborhelyre 19 órakor.